|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.25. 10:37 - |
Sziasztok!
Most jelentkeztem be a május 26.-ai horary gyakorlatra. Mi a meglátásotok, jó, érdemes menni? (Mondjuk mindenképpen megyek, csak kíváncsi vagyok a véleményetekre.) |
[280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Kedves Firmicus!
Talán nem baj, ha mégis válaszolok. :)
Baktay Ervin Indiában fedezte fel az asztrológiát, és a szerzett ismeretek rendszerezésére írt egy tankönyvet.
Ez így nem teljesen igaz. Baktay Győrffy köreiben tanulta a csillagfejtést, és mivel nem számította magát a profik közé, Rácz Sándorral konzultált a képletéről. Arra már nem emlékszem, hogy ki győzte meg arról, hogy a csillagfejtés megértéséhez az vezeti el a legkönnyebben, ha ír róla egy könyvet, de ettől függetlenül a történetnek vajmi kevés köze van Indiához.
Hasonló Dubravszky - Eörssy A tradicionális asztrológia tankönyve, ma Magyarországon ezekből tanítanak elsősorban.
Az a könyv a csillagfejtést nézve elég tisztességes és alapos munka. Nem lehet szemrehányást tenni a szerzőknek, hogy nem ismerkedtek meg alaposan a háttérrel, és másodkézből való információkat használtak fel. A történeti rész erről világosan árulkodik. Ott van például Morin dícsérete, amely neki tulajdonítja - most emlékezetből idézem a könyvet - azt a nagyszerű felfedezést, amely "megszabadította az asztrológiát a középkor univerzális szignifikátorokkal való tévelygésétől": azaz a lokális determináció tanát. Az igazság ezzel szemben az, hogy Ptolemaiosz volt az egyetlen, aki univerzális szignifikátorokkal dolgozott, de még ő sem annyira, hogy eljárását szimpla "tévelygésnek" lehetne nevezni. A lokális determináció tana ősrégi, és lehet, hogy Morin részletesen kidolgozta, de a dícséret túlzott. Sajnos a közvetlen ismeretek hiánya torz képet fest, és ez úgy igaz Morinre, mint Ptolemaioszra. (Dubravszkyék maguk is Selva és Schwickert tolmácsolásában ismerték Morint, ezek a derék emberek viszont csak szemezgettek a mestertől, lényeges részleteket nem tartottak fontosnak közölni.)
Nem gondolom, hogy szükséges lenne a kifejezett tárgyi tévedések felsorolása, mert csillagfejtés vagy sem, elég nagyra becsülöm ezt a könyvet (nem véletlenül tudom néhány frázisát fejből). Sőt, éppen hogy fontosnak tartom kiemelni, mennyire küszködött Dubravszky azzal, hogy a transzszaturnikusoknak meghatározza a helyét, és az ő kompromisszuma sokkal kisebb annál, mint amit a kortárs csillagfejtés megenged, ahol a Plútó például a Skorpió ura lehet.
Nem azonosak a régiekkel, de a jobb iskolák, tanárok tanítják Ptolemaioszt vagy legalábbis olvasására javasolják a Tetrabibloszt is.
Ez elég kényes téma, több szempontból is. Egyrészt, Ptolemaiosz fordítását Szepesi a görög eredeti latin fordításának német fordításából készítette, és nyilván ez is hozzájárul, hogy a szövegnek se füle, se farka. Ennek tanulmányozása tehát vajmi kevéssé hoz közel az eredetihez.
A másik dolog maga Ptolemaiosz szövege. Olyan rettenetesen elegáns tudományos nyelvezetet használ, amely körmönfontsága és dagályossága miatt rengeteg kulcs-helyen érthetetlenné teszi még görögül is. Nem csoda, hogy több tucatnyi kommentárt írtak hozzá, amelyek nagy része azzal az alapvető kérdéssel küszködik, hogy egyáltalán mit akar mondani a nagy Ptolemaiosz.
A harmadik dolog pedig Ptolemaioszra mint asztrológiai szerzőre vonatkozik. Ptolemaiosz saját korában elég renegát volt: konstruált egy saját asztrológiai rendszert, és ami belefért, azt beletette, ami kilógott belőle, azt pedig átformálta vagy szó nélkül kidobta. Soha egyetlen korábbi szerzőt sem idéz, és egyetlen példát sem hoz fel. Ptolemaiosz forgatásánál tehát nem árt az extrém óvatosság, ami már csak abból is nyilvánvaló, hogy elsősorban ő inspirálta azokat a puristákat, akik kiöntötték a fürdővízzel a gyereket is, mert rengeteg eszközről azt gondolták, hogy a gonosz, istentelen arabok hülyesége, miközben teljesen normális, bevett, már akkor is létező eszközök voltak, csak éppen Ptolemaiosz hallgatott róluk, mint a sír.
Igaz, tanítják a 3 új bolygót, de alapvetően nem térnek el a régiek tanításaitól.
Bocsánat, biztosan brutálisan hangzik, de nincs 3 új bolygó. A csillagászati és asztrológiai bolygófogalom a 17. század óta különbözik egymástól, és pillanatnyilag egyikben sincs 3 új bolygó. :) De most komolyan, egyszerűen annyiszor elmondták, hogy "naphódmerkurvénuszmarsjupiterszaturnuszuránuszneptumplútó", hogy azt gondolja az ember, ez olyan, mint a Miatyánk. Pedig nem: csak egy tákolmány.
Annyira megkérdőjelezed ezeket a munkákat is? Hiszen szinte nincs más tankönyv (a nemrégen megjelent néhány Frawleyt és KK.-t, Robsont, Bonatust kivéve) forgalomban.
Sajnos ez így van. Angol nyelvterületen annyiban jobb a helyzet, hogy az elmúlt 20 évben elég sok mindent lefordítottak. Viszont ettől még nem mondhatjuk, hogy "ha nincs ló, jó a szamár is", mert a csirkére nem lehet nyerget kötözni.
De úgy vélem, mindenkitől lehet valamennyit tanulni. Még , ha nem fogadom el az elméleti, módszertani részét, gyakorlati tapasztalatoknak utána lehet nézni.
Mindenkitől és mindenhonnan lehet tanulni, de amit a csillagfejtésből az ember legelőször tanulni gondol, az irreleváns. Én nagy hasznát veszem a jogi tanulmányaimnak, de nem keverem össze az össze nem tartozó dolgokat.
Az alapok megtanulása után - amit veled azonosan gondolok - azért hagynám kísérletezni a gyakorlatban a "tanoncokat. Ha van egy biztos alap, akkor nem csábulnak el könnyen mindenféle zsákutcák felé, azonban felismerik a használható elemeket, amik ráépíthetők az alapokra.
Ezzel teljes mértékben egyetértek. Csupán annyit szeretnék kiemelni, hogy az alapok lyukacsosak, mint a sajt, és ezzel nemcsak mi magunk vagyunk így, hanem az egész világ. Ha már itt tartunk, vajon hol adnak magyarázatot arra, hogy az alakok a zodiákusban tűz, föld, levegő, víz sorrendben következnek egymásra? Pedig ez elég alapvető. :)
Annak idején a Baktayn tanultam és az első év csillagászati ismeretekkel valamint asztrológiatörténettel kezdődött. (Nem Janák volt a tanár:-))
Hm, elárulod, hogy kiket említettek meg név szerint az asztrológiatörténet tárgyalása során? :)
Aztán vettük a csillagképeket, majd az asztrológiai jegyeket, házakat.
Csillagképeket? Melyikeket, a moderneket vagy a hagyományosokat?
Igaz, hogy a recepciókból keveset vettünk figyelembe, és volt még néhány dolog, amit nem tanultunk (pontosítást csak futólag).
Jól gondolom, hogy a "recepció" fogalma alatt teljesen mást értettek, ugye? Csak mert a csillagfejtésben például a recepció azt jelenti, hogy "két bolygó egymás uralmi jegyében van".
Ezzel együtt nincsenek nagy hiányérzeteim. Lehet, hogy ez a felületességem miatt van így?
Inkább azért lehet, mert tudomásul vetted, hogy ez az asztrológia, és puktum. Nekem sem volt anno (mondjuk úgy tizenegynehány éve) hiányérzetem, csak fokozatosan alakult ki. :)
Szerintem a kérdő asztrológia szabályai nem alkalmazhatók (nem elegendőek) a radix elemzéséhez. A kérdőasztrológia egy sajátos műfaja az asztrológiának, talán a legegyszerűbb. A szabályai nem húzhatók rá egy az egyben a radix elemzés szabályaira. A mundán asztrológia pedig végképp kilóg ebből a sorból. Az alapok természetesen azonosak, de ezekhez több tudás kell, mint a kérdőhöz.
Azt hiszem, egy nagy-nagy félreértést kell tisztáznom.
Mivel kis hazánkban a csillagfejtés egyenlő születési horoszkópiával (és ezt helytelenül elnevezték "radix"-nak), a klasszikusból pedig leginkább a kérdő ismeretes, sokan azt gondolják, hogy az egyik Jocó, a másik Pityu, és mindkettő a haverunk. Csakhogy ez olyan felfogás, mintha egyik lábunkra gumicsizmát, a másikra magassarkút vennénk. Még olyat is hallottam - sajna csak egyetlen fokkal jobb -, hogy ha "a horaryt nem keverjük a radixszal", akkor minden szép és jó. Ez egyszerűen megdöbbentő.
A kérdőasztrológia a klasszikus asztrológia egyik ágazata . Van neki több másik is, mint például a születési, amely annyira hasonlít a "radixra", mint a húsleves a leveskockás pancsra. Kis hazánkban a kérdőt tanítják a klasszikus ágazatok közül: hát ez van, így alakult. Ezzel lehet tanítványokat szerezni, mert ezt a szegmenst még nem fedte le a minden bokorból leselkedő "radix". Nyilván ilyenkor meg kell tanítani a klasszikus alapelemeket és a kérdőágazat speciális részszabályait is. Körülbelül úgy, mint ha valaki számelmélettel akar foglalkozni, középiskolában azért megtanítják neki a függvénytant is. Tehát a kérdőasztrológiai oktatásban két rész van, a minden ágazattal közös alapok és a részszabályok ismertetése.
Például az, hogy hét bolygó van, és nem háromegésztizennégy, alapszabály. Az események bekövetkezésének és meghiúsulásának általános és speciális esetei viszont a kérdőasztrológia részszabályaihoz tartoznak. Ugyanúgy, ahogy meg az élethossz-számítások a születési asztrológia specialitásait képezik. Az tehát, hogy "a kérdőasztrológia szabályai nem alkalmazhatók a születési asztrológiában", egész egyszerűen evidens, már amennyiben részszabályokról van szó. Naná, a szemészet speciális műfogásai sem alkalmazhatók a fogászatban.
Na most természetesen ez sokak számára egyértelmű, viszont azt gondolják, hogy az alapok a klasszikus kérdőasztrológia és a csillagfejtési radixológia metszetét jelentik. De, mint mondom, ez nem Lolka és Bolka, hanem Lolka és az Egér a Marson kettőse, tehát egyszerűen illúzió. Hiába a felületes hasonlóság, a klasszikus asztrológiának és a csillagfejtésnek egyszerűen nincs sok köze egymáshoz.
Ezekről maradtak fenn művek?
Hogyne. Melyikről?
|
Szia Firmy! Kötve hiszem, hogy felületes vagy! :)
Megnézetem a képletedet, de bocsi ehhez még nem értek eléggé, nem akarok hülyeségeket írni, amibe bele lehet kötni. :( A "beszédesen" a 12. területen lévő stelliumot érted, ami kvadratúrában van a 3. területen lévő Holddal?
|
A képlet igen beszédes!
Adnátok egy nagyon rövid példát, hogyan elemeznétek (és ez még nem is radix!) a kérdőasztrológia szabályai szerint? |
Amíg itt válaszoltam, elütöttek egy motorost az abalk előtt, már itt a mentő. 2007. aug. 21. 08h 15m Bp. az időpont.
Ez egy esemény horoszkóp(?!), ugyanúgy alkalmazhatom a szabályokat, mint egy kérdő képletnél? Nem kell tudnom semmi mást? |
Kedves Prithivi és Mirach!
Hogyan kotyognátok közbe? Ez egy nyilvános fórum! Örülök, hogy hozzászóltok, és köszönöm a válaszotokat!
Annak idején a Baktayn tanultam és az első év csillagászati ismeretekkel valamint asztrológiatörténettel kezdődött. (Nem Janák volt a tanár:-)) Aztán vettük a csillagképeket, majd az asztrológiai jegyeket, házakat.
Igaz, hogy a recepciókból keveset vettünk figyelembe, és volt még néhány dolog, amit nem tanultunk (pontosítást csak futólag).Ezzel együtt nincsenek nagy hiányérzeteim. Lehet, hogy ez a felületességem miatt van így?
Szerintem a kérdő asztrológia szabályai nem alkalmazhatók (nem elegendőek) a radix elemzéséhez. A kérdőasztrológia egy sajátos műfaja az asztrológiának, talán a legegyszerűbb. A szabályai nem húzhatók rá egy az egyben a radix elemzés szabályaira. A mundán asztrológia pedig végképp kilóg ebből a sorból. Az alapok természetesen azonosak, de ezekhez több tudás kell, mint a kérdőhöz. Ezekről maradtak fenn művek?
Lehet, butaságokat kérdezek, de nem sok időm volt, és pl. Osthanes blogját sem folyamatában, hanem részekben olvastam. Elnézést érte! (A hyleg nagyon érdekes volt, mert annak idején pl. így tanultam a megállípítását, viszont nem volt szó az Alcochodenről, csupán az Anarétáról.)
|
| Szia Firmy!
Bocsi, hogy én is belekotyogok.
A Baktay és a Dubravszki könyvben pl. nincs szó a kisebb méltóságokról, de még a recepciókról sem, bár valami kis csillagászat van bennük.
Alapelemek hiányoznak.
Én elképedtem, amikor Osthit olvasva tapasztaltam, milyen árnyalási lehetőségek vannak az asztrológiában. És ehhez nem az intuiciót kell használni, ami vagy van, vagy nincs. Őszintén szólva, mielőtt elkezdtem volna asztrot tanulni többet vártam, a csillagfejtésnek nevezett irányzatot elnagyoltnak érzem. Ha esetleg nem olvastad volna még, figyelmedbe ajánlanám a Mókus klasszikus topikját.
Elnézést az "ömlesztett" írásért, de itt nincs explorer. |
Szia Firmy!Tudom, Osthit kérdezted, de talán elnézed nekem, ha leírom, hogy én hogyan gondolom. :)
Aki már eljut addig, hogy szeretné mélyebben megismerni a klasszikus asztrológiát, az már szinte biztos, hogy tanulta és gyakorolta a csillagfejtést (aki "szűz"-ként kezdi tanulni, annak egyrészt nagy szerencséje van, másrészt soha nem fogja talán annyira értékelni a klasszikust, mert nem lesz összehasonlítási alapja. :)). A csillagfejtés tanulása közben az emberben (most saját tapasztalatot írok, de ezzel sokan vannak ugyanígy szerintem), egy hatalmas hiányérzet alakul ki úgy szépen fokozatosan. És ez nemcsak az alapok hiányának köszönhető, hanem annak, hogy a csillagfejtés nem egymásra épülő, egymásból következő dolgokat tanít (mint a klasszikus), hanem mindenből egy kis morzsát, és nagyon az intuícióra helyezi a hangsúlyt. Ami esetleg nem is lenne baj, de csak abban az esetben lehet "használni, ha az ember háta mögött tudás és gyakorlat áll. Akkor viszont már nincs rá szüksége. :) A klasszikus asztrológia megtanít (ahogy írtad a kis dolgozatodban) más világszemléletet ad, egy EGYSÉGES képet az asztrológiáról. A csillagfejtés nem, ott nem lehet a kis részeket sehogy sem összeilleszteni, hatalmas hézagok keletkeznek, amit vagy ezós cuccal töltenek ki, vagy pszichológiával. A csillagfejtési irányzatok közül a humanisztikus a leggázabb szerintem.
Ha mindenkitől tanulsz valamit, amit Te magad a végén összeraksz, abból szerintem semmi okos dolog nem sül ki. Ez olyan, minha a linzertészta és a krumplis pogácsa alapanyagait összekevernéd, mert esetleg mindkettő ízlik, akkor biztos jó lesz a keverékük is. Még nem próbáltam, de nem hiszem. :) De ha a Nagyi pogácsáját sütöd meg, eredeti recept szerint, akkor az tuti nagyon finom lesz.
Én is azt hittem, még nemrég, hogy az asztrológia elképzelhetetlen a 3 új bolygó nélkül, de hidd el mellbevágú érzés volt rájönni, hogy semmi olyat nem tudnak nyújtani, amit pl. a részekkel ne lehetne pontosabban és sokkal alaposabban meghatározni.
A Baktay és Dubravszky könyvvel "csak" az a gond, hogy az alapgondolata nem stimmel (ld. Tradícionális asztrológia tk, 12-13. o, Dubravszkyval készült riport részlete 1995-ből), de az biztos, hogy az átlag, felszínes csillagfejtő könyvekhez képest átfogóbb, precízebb képet nyújt (a csillagfejtésről:)).
Ami pedig az alapok megtanulása utáni dolgot illeti, szerintem senki nem fog senkit arra kényszeríteni, hogy a klasszikusnál maradjon az alapok megtanulása után, ha esetleg mégis csillagfejteni akar. De éppen ezért írtam az elején, hogy ált. elégedetlen csillagfejtőkből lesznek a klasszikus asztrológusok. Viszont a kettőt keverni szereintem valami teljesen lehetetlen dolog, mert még nagyobb katyvasz jönne ki belőle, mint a csillagfejtés! Aki megérti a klasszikus lényegét, egységes gondolatmenetét, az már nem is akar csillagfejteni szerintem!
Bocsi, hogy így belepofátlankodtam, én is kíváncsi vagyok Osthi véleményére. (Meg mindenkiére, akinek van ezzel kapcsolatban.:)) |
Ne is válaszolj! Nem fogadod el.
Az alapok megtanulása után - amit veled azonosan gondolok - azért hagynám kísérletezni a gyakorlatban a "tanoncokat. Ha van egy biztos alap, akkor nem csábulnak el könnyen mindenféle zsákutcák felé, azonban felismerik a használható elemeket, amik ráépíthetők az alapokra. |
Baktay Ervin Indiában fedezte fel az asztrológiát, és a szerzett ismeretek rendszerezésére írt egy tankönyvet. Hasonló Dubravszky - Eörssy A tradicionális asztrológia tankönyve, ma Magyarországon ezekből tanítanak elsősorban.
Nem azonosak a régiekkel, de a jobb iskolák, tanárok tanítják Ptolemaioszt vagy legalábbis olvasására javasolják a Tetrabibloszt is. Igaz, tanítják a 3 új bolygót, de alapvetően nem térnek el a régiek tanításaitól.
Annyira megkérdőjelezed ezeket a munkákat is? Hiszen szinte nincs más tankönyv (a nemrégen megjelent néhány Frawleyt és KK.-t, Robsont, Bonatust kivéve) forgalomban.
A pszichológiai asztrológiát és hasonlókat - bár nem hülyézném le Takács Tibort és követőit - nem veszem ide, mert valóban a fából vaskarikát találták fel. De úgy vélem, mindenkitől lehet valamennyit tanulni. Még , ha nem fogadom el az elméleti, módszertani részét, gyakorlati tapasztalatoknak utána lehet nézni.
Nagyon liberális vagyok ezzel a felfogásommal?
|
Kedves Firmicus!
Örülnöm kell, hogy nem olvastad az írásaimat. Így legalább nem írtál belőlem. :)
Nem, természetesen nem gondolom, hogy az asztrológia nem alakulhat. De alakulás és transzformáció között ég és föld a különbség. A szerves fejlődés (fejlődés alatt átalakulást értve) azt jelenti, hogy az utódok az elődök munkásságát értelmezik, részben nyilván átértelmezik, hozzátesznek, elvesznek belőle, de valamilyen módon megőrzik az eredeti szellemét és gondolkodásmódját, vagy ha alakítanak is rajta, akkor ez az alakítás fokozatos, inkább a változtatásokból másodlagosan adódó, nem pedig egy teljes radikális átértelmezés. Valahogy olyan a különbség, mint az evolúció és a génsebészet között.
Az asztrológiai hagyományban mindig megvan a "hagyomány"-szemlélet. Teljesen mindegy, mennyiben tér el, mindenki visszanyúl elődeihez, és azok nézetei alakítja tovább, nem pedig egy gyökeresen új rendszert épít fel találomra összeválogatott építőkövekből. Útközben viszont legfeljebb a módszerek változnak, az egész alapfilozófiája nem: tehát nem játszik függvénytant (ha x jelzés van, akkor annak y jelölete), eseményközpontú, nem elkötelezett egyfajta világnézet mellett, és részleteiben kidolgozott. Teljesen mindegy, hogy a hagyomány transzmissziójában melyik fordulópontot nézzük: azt, amikor a görögök átadták az indiaiaknak és a perzsáknak, azt, amikor az arabok szintetizáltak, azt, amikor Európában szintetizálták a bizánci görög és az arab hagyományt, vagy akár azt, amikor megindul a ptolemaizmus purista mozgalma, majd a természettudományos racionalizmus. Ezek ugyanis természetes fejlődési ugrások.
A csillagfejtésnél minden más. A hagyományt, a gondolkodásmódon nem ismerik rendesen, nyilvánvalóan abból is kifolyólag, hogy a hagyomány már nem élő, és eleve romjaiban hagyták a ptolemaisták. Primitív módon kezd felépülni, és egyre kevésbé az eseményekkel, mint inkább valamilyen megfoghatatlannal, életfeladattal, pszichével foglalkozik. Nincsenek princípiumai, hanem a 19. századi romantika utánérzetét jelenti azzal, hogy visszamegy a mitikus múltba, és nem felfedezi, hanem feltalálja a hagyományt. (Nézd például egyesek bolondságait az "eredeti" 13 vagy 14 "jegyről".) Ez komplett transzformáció.
Persze erről még lehetne oldalakat írni, de azt hiszem, a lényegi kérdésre válaszoltam.
Üdv: Osthanes |
A csillagfejtés és asztrológia közötti - szerinted nagy szakadékot - azonban nem igazán értem.
Az asztrológia nem alakulhat? A változás is tapasztalatokon, gyakorlaton alapszik, nem képzelhető el, hogy bővíteni lehet az alapismereteket. Abu-Maasar pl. tiltakozna egyes, a gyakorlatban igazolható kiegészítések ellen?
Itt nem az alapok megváltoztatását értem, hanem kiegészítéseket. Bonatus aforizmáihoz egyet sem lehetne hozzáadni?
|
Kedves Osthanes!
Feltaláltam a spanyolviaszt, annak is a gyenge változatát. De így jár, aki a végén kezdi az olvasást. A 2006-ban írt asztrológiai elmélkedésed, és az asztrológia történet közben jöttem rá, hogy mindazt a problémasort leírtad, amit én kín keservesen próbáltam röviden (ámde sok idézettel) összeszedni az Asztrológia út vagy eszköz címmel.
Ha előbb olvasom ifjúkori műveid, micsoda gyönyörűséges tanulmányt tudtam volna írni...belőled!:-)))
Firmicus.
|
Sajnos így van. Az egész élettartam-megállapítás elég komplikált, és éppen ezt illusztrálja az a tény is, hogy számtalan asztrológus megpróbálta valahogyan rendezni, de ettől még nem lesz tuti receptúránk. A lényeg annyi, hogy az életerőhöz kell egy életadó, ami jó helyen található (valamelyik fény vagy vele kapcsolatos hely), illetve kell egy rajta uralkodó, vele összeköttetésben lévő évadó.
Olyan ez, mint egy akkumulátorra kötött sugárzó. Ha a sugárzó nincs jó helyen, nem sugároz, nem érünk vele semmit. Ha nincs akkumulátorra kötve (nincs aspektus), akkor sem. Ha nem illik hozzá az akku (nem uralja), azt sem szeretjük. Ha viszont van egy jól elhelyezett sugárzónk, van egy kompatibilis akku, akkor csak annak élettartamát kell figyelnünk: mennyi van neki magának, és a hozzá kötött egyéb elemek növelik-e azt, vagy csökkentik, és pontosan hogyan. |
Köszönöm a választ és számomra ez elegendő is. Arra voltam kíváncsi, hogy az általam idézett, Alcochodenre adott fogalom használható-e. De, mint kiderült az Alcochoden megkeresése ennél bonyolultabb folyamat. |
"Az Alcoccoden az a bolygó, amelyik ptolemaiosi fényszöget alkot a Hyleggel, és a legerősebb méltósága van a Hyleg fokán. Tehát meg kell nézni azokat a bolygókat, amelyek a Hyleggel fényszögben vannak."
Inkább úgy írnám le, hogy az évadó az bolygó, amelynél az is számít, hogy méltósága legyen az életadó fokán, és az is, hogy aspektusban legyen vele. (A ptolemaioszi aspektusok a szokásos aspektusok.) Itt nem feltétlenül kell platikusan nézni.
Most nem részletezném, hogy milyen módon lehet megkapni az évadót, egyrészt mert kissé bonyolult, másrészt meg mert nem szeretném, hogy bárki, aki ezt olvassa, elkezdjen kísérletezni. A konkrét esetben azért választottam a Jupitert, mert magasabb szinten uralja az életadó fokát - a Marsnak a legmagasabb méltósága a körzet, és bár az arculattal együtt ez csaknem felér az alakhármassággal, mégis az alakhármasság a magasabb méltóság -, van némi saját méltósága is, sarki, és nem mellesleg ő a képlet fő vezérbolygója (almutaz figuris). A Nap azért esik ki kapásból, mert egyszerre nemigen lehet élet- és évadó ugyanaz a bolygó. (Egyébként a Marssal mint évadóval is közel ugyanaz az élettartam jön ki.) |
Olvasom tovább Howard Phillips Lovecraft nativitása 2. Életerő és élettartam c. tanulmányodat (ezzel a tempóval talán ebben az évben a végére érek). Eljutottam tehát ehhez a mondathoz:
„Ez egyébiránt azt is jelenti, hogy a születésben találnunk kell életadó (hyleg: ar. hailádzs, perzsa hílág 'irányító' bolygót, valamint hozzá társuló évadót (alcochoden: ar. al-kadzhuda 'családfő'. A képletben az életadó a napszak fővilágítója, a Nap: ez adja az életerőt. Ha pedig van életadó, akkor ennek egyik ura fogja az éveket adni. Ebben az esetben a Jupiter…”
Az évadóról vagy másképpen alcochodenről a következőt tudom:
"Az Alcoccoden az a bolygó, amelyik ptolemaiosi fényszöget alkot a Hyleggel, és a legerősebb méltósága van a Hyleg fokán. Tehát meg kell nézni azokat a bolygókat, amelyek a Hyleggel fényszögben vannak.”
A ptolemaiosi fényszög a kvadrát, trigon, szextil, oppozíció és együttállás? Ezt is platikusan kell nézni? Te is a fenti logika szerint határozod meg az Alcochodent?
A fentiek szerint a következőt látom:
Kiindulok a Hylegből. A Nap a Hyleg. A Nap az Oroszlánban a 28-ik fokon.
a) a Nap uralomban - akár ő is lehetne az Alcohoden? - a 28-ik fokon kap 8 pontot, mert egyben triplicitás úr is.
b) a Jupiter a Vízöntőben, platikusan oppozícióban a Nappal, a Hyleg fokán (Oroszlán 28-ik fok) kap 3 pontot.
c) a Mars platikusan triogonban az Oroszlán Nappal. Az Oroszlán 28-ik fokán a terminus úr a Mars, de arculat szerint is uralomban, tehát a Mars kap 3 pontot. Ő is lehet Alchocoden.
Neked miért a Jupiter lesz az Alcochoden? A Napnak 8 pontja van.
Ezek szerint a Hyleg nem lehet Alcochoden? Szükség van a Hyleg mellett egy másik égitestre? A Marsnak ugyanúgy 3 pontja van, mint a Jupiternek és a Nappal a Mars szorosabb kapcsolatban, mint a Jupiter.
|
| Nagyon szívesen. Örömömre szolgál, ha értelmes kérdésekre válaszolhatok, mert ez nekem is megadja a lehetőséget, hogy újra és újra átgondoljam az alapokat. Az sem lep meg, hogy a gyakorlatban elbizonytalanító tényezőkkel találkozol. Azért is találtam ki az alapozó tanfolyamot, hogy ne maradjanak olyan "lyukak", amelyek bizony sokszor előfordulnak, bármennyire is sokat foglalkozik az ember asztrológiával. Például nem hiszem, hogy sokan magyarázatot adtak volna arra, miért 360 fokból áll a zodiákus, mi is az, miért 12 alak van, illetve hogy miért tűz-föld-levegő-víz sorrendben következnek egymás után, és így tovább. |
| Nagyon köszönöm, hogy ennyi energiát fektetsz a válaszokba. A gyakorlatban sok apró részlet bizonytalanít el. (Az ördög ugyanis a részletekben lakozik:-))) |
Szia Firmicus!
Az egészalakos terület-felosztási rendszer azt jelenti, hogy egy terület egy alakot tartalmaz a felkelő pont alakjától kezdődően és minden terület 30 fok lenne?
Nem egészen így. Az egészalakos rendszerben az alak egyenlő egy területtel, viszont a csúcs valahová a terület belsejébe esik. Például ha a Skorpió 21. foka kel fel, akkor a Skorpió egésze, az 1-30. fokok az 1. terület, a Nyilas egésze a 2. terület és így tovább. Viszont a csúcs minden alakban a 21. fokra esik. Ebben a hagyományos görög rendszerben a csúcs jelentősége kisebb, mint a számított területfelosztási rendszerekben.
Akkor viszont miért kell az Alcabitius házrendszer?
Azért, mert az egészalakos rendszer csupán topikus, tehát életterületekkel foglalkozik. A dinamikus (sarki, követő, hanyatló) felosztást már a görögök sem egészalakos rendszerben jelenítették meg, hanem valamilyen másfajtában, legkorábban a porphürioszi rendszerben. Az arabok egyesítették a topikus és dinamikus felosztásokat, és ekkor terjedtek el a projekciós rendszerek, mint az alchabitiusi, illetve a nem-projekciós, mint a placidusi. A számított rendszereknek elsősorban a kérdőasztrológiában van jelentőségük, de használatosak más ágazatokban is. Viszont nem árt, ha az egészalakos rendszerrel együtt kezeljük. Például az életerő-számításoknál az egészalakos rendszernek nagy jelentősége van, mivel itt alak szerinti aspektusokban gondolkodunk.
Az említett példában a Hold nőies jegyben. Ha a Hold férfias jegyben és férfias kvadránsban lenne, ahol nem érzi jól magát, akkor ebből az következne, hogy ebben az esetben a Hold már nem lehetne Hyleg?
Pontosan. Akkor tovább kellene lépni a Szerencserészre. |
| Szia Prithivi! Így van. Sajnos az antumbrának nem nagyon van magyar megfelelője; az 'árnyék' szót az umbrára használják, a penumbra pedig a 'félárnyék'. Gondolom, az 'ellenárnyék' lenne a helyes kifejezés az antumbra kapcsán. Egyébként viszont teljesen jól látod. :) |
[280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
