|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.25. 10:37 - |
Sziasztok!
Most jelentkeztem be a május 26.-ai horary gyakorlatra. Mi a meglátásotok, jó, érdemes menni? (Mondjuk mindenképpen megyek, csak kíváncsi vagyok a véleményetekre.) |
[280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Szerintem az teljesen lehetetlen, hogy ebben a kifordult világban az embereket napi szinten érdekelje a klasszikus asztológia (teljesen rávannak kattanva az újságok sületlenségeire), ugyhogy rendszeres felvilágosításként tuti nem érdekelné a jónépet! A végén még olyanokat tudnának meg, ami nem illik bele a szép kis életükbe (az, hogy ebből esetleg tanulni, bármit megelőzni lehet, az el sem jut a tudatukig).
Milyen elméletet épített Ptolemaiosz a Szerencsére?
A Waardahl könyvben sok arab pontnak szerepel a kiszámolási módja. Azt írod, hogy az arabok alkottak egy elméletet, amellyel mindenki úgy képez rész, ahogy akar. Szükség van még több részre? Egyáltalán mennyit érdemes használni?
És melyek azok az állócsillagok amelyket figyelembe kell venni? Olvastam egy könyvet (egy amerikai nő a szerzője, csak már elfelejtettem a nevét, könyvtári volt) ő 120 állócsillagot vizsgált. Ez véleményem szerint egy kicsikét sok. |
Lépcső=fok? (Csak tanulgatom az régi-új asztrológiai kifejezéseket.)
|
Prominens helyek a sarkok (AC, MC, DC, IC), a bolygók és a Szerencse Része. Persze a bolygók esetében attól lesz bármi is prominens, mennyire kulcsfontosságú az adott bolygó jelzése, teszem azt, a külsőre vagy a személyiségre nézve.
Amúgy pedig a csillagoknál az azonos fok számít, és nem az, hogy kisebb-e a távolság 1 foknál. A lényeg, hogy azonos lépcsőn álljanak. :) |
No, gyorsan kérdezek még egyet, mielött a gyerekeim lecsapnak a netre, mert akkor már képtelenség hozzáférni.
A száz jeles mondás 3.: ez azt jelenti, hogy ha az Asc-el (nem tudom állócsillagoknál mennyi a megemgedett orbisz, én eddig az 1fokon belülieket vettem figyelembe) együttáll egy állócsillag (gondolom az Asc a legprominensebb hely) ez nagy mértékben meghatározza a szülött képességeit, tehetségét? Melyek még a prominens helyek? |
Szia Prithivi!
Meg kell mondanom, nagyon felüdít ez a társalgás. :)
És úgy látom (bár még teljesen nem értem, de talán már kapisgálom a dolgot), hogy ennek kell lennie a teljes egésznek, amiből a "szegény" Morin által (Allan hathatós közreműködésével?)a modernek darabokat szakítottak ki, és ezeket a darabokat saját elméleteikkel megtűzdelték, kiegészítették,és így hoztak létre a nagy tömegek által is használható tucattermékre emlékeztető, általánosításokon alapuló csillagfejtést.
Hát tényleg valami ilyesmi a helyzet. Morin volt az, aki utoljára próbált meg heroikus erőfeszítéssel egzakt természettudományt csinálni az asztrológiából. Márpedig ez az igyekezet halálra volt ítélve. Viszont ez a felfogás pont megfelelt a 19. század technokrata elképzeléseinek, és mivel a teozófia ennek a korszaknak a szellemi leképeződése, nyilván ennek keretein belül dolgozták fel. Ebben én nem is azt fájlalom, hogy a csillagfejtés technikailag olyan, amilyen, hanem hogy olyan szinten összenőtt a teozofikus-okkult-ezoterikus világnézettel, hogy sokan tagadják, egyáltalán létezhet másfajta asztrológiai felfogás. Pedig az asztrológia a hogyant írja le, így vígan beilleszthető bármilyen normatív rendszerbe, mint amilyenek a vallások vagy alapfilozófiák.
... Szerencsepontot (ez ua., mint a Fortuna?) ...
Igen.
Így azonban csak egy csökevényes megközelítését kapjuk az adott problémának.
Erről van szó. Ráadásul igen nagy a vonzerő, hogy az asztrológiát amolyan függvényként írjuk le: tehát hogy ha x, akkor y. A Rákban van a Holdad, akkor érzékeny ember vagy. Teljesen elfelejtődött, hogy az asztrológia bírálati jellegű, tehát nem csinálunk mást, mint bizonyítékokat mérlegelünk. Márpedig az esetek túlnyomó többségében tényleg mérlegelni kell, és nem lehet olyan primitív kijelentéseket tenni, hogy a Nap a 8. területen van, így a szülők korán halnak.
Egyébként pontosan ezért gondolom, hogy a natális horoszkópia ideális terep a modern csillagfejtés számára. Többszörös a haszon: eleve csak kellően artikulálatlan nyelvezetet kell használni, hogy szinte minden esetben "üssön"; másfelől pedig ez az, ami igazán eladható.
Ha nem ezt kapják, akkor már baromira nem érdekli őket ez az egész, sőt egyenesen hülyeségnek tartják.
Pontosan. Hosszú ideje gondolkodom azon, hogyan lehetne a klasszikus születési asztrológiából terméket csinálni (itt most a "termék" szót mindenféle pejoratív mellékzönge nélkül, egyszerűen közgazdasági értelemben használva). Hiszen ezt akkor lehet leginkább használni, ha az asztrológus státusza a családorvoséhoz hasonlít: azaz rendszeresen ad felvilágosítást. És nem úgy, ahogy manapság a radixhoroszkópiát használják: miszerint kap valaki egy elemzést, aztán egy ideig elszórakoztatja, majd elfelejti; vagy pedig időnként visszamegy némi lélekmasszázsra. (Csak zárójelben jegyzem meg: ijesztőnek tartom, hogy sokan nem is azért járnak csillagfejtő kurzusokra, mert bármit is oly nagyon tanulni akarnának, hanem egyszerűen kikapcsolódásnak, terápiának használják.)
Ahogy haladok a cikkeid olvasásával lesznek még kérdéseim...
Ó, boldogan válaszolok! :)
... az arab asztrológusok annak idején ezek szerint a Részekből fejlesztették tovább, és alkották meg az un. arab pontokat?
Igazából a kettő egy és ugyanaz. A pont elnevezés a német csillagfejtésből származik (sensitive Punkte), angolul ez vagy lot vagy part. Mivel leginkább az arab asztrológiában használták ezeket (arabul szahm, azaz 'összeg', 'rész'; latin fordításban pars), elterjedt az Arabian Part elnevezés. Egyébként maguk az arabok (gyanúm szerint Abu-Maasar) dolgozták ki a részekre vonatkozó elméletet is.
Az elnevezéssel viszont az a gond, hogy bár ez nem köztudott, de a görögök már használták a részeket, és nem csak a szerencséét. (Más kérdés, hogy Ptolemaiosz csak azt használta, és sajátos elméletet is épített rá.) Így aztán egyesek a Greek Lot elnevezést használják (görögül klérosz '[valamiből kijutó] rész'). A kettő viszont egy és ugyanaz, és mivel a rész elnevezés az eredeti jelentés, és ez is a szándék, amelyet a dolog fed, ezt tartom szerencsésnek, mindennemű minősítés nélkül. Már csak azért is így, mert a görögök kidolgoztak és használtak néhányat, az arabok meg kidolgoztak még néhány tucatnyit, és megalkották az elméletet, amely segítségével mindenki úgy képez részt, ahogyan csak akar.
Azt meg még végképp nem értem, hogy a mit jelent a területek és az egyéb részek, de ezt majd inkább késöbb kérdezem meg, mert gondolom, ez hosszabb eszmefutatást igényel.
Ó, nem igazán. A könnyebb csoportosíthatóság kedvéért a 12 terület ("ház") mellé sorolták be a részek egy újabb csoportját, így például a 12. területnél van az Ellenségesség Része és a Balszerencse Része. Az egyéb részek pedig azok, amelyek sehová sem illenek be.
Szép napot Neked is! |
Jó, ez teljesen világos, és így már érthető az is, hogy miért éreztem, hogy "más" a ti irányzatotok, még (az eddig számomra legrégebbinek tartott) Lilly-félénél is.Ti megpróbáltok a kezdetekig visszanyúlni, legalább is addig az ídőig, amig az asztrológiát meg torzításmentesen, és az élethez, természethez igazodva használták. És úgy látom (bár még teljesen nem értem, de talán már kapisgálom a dolgot), hogy ennek kell lennie a teljes egésznek, amiből a "szegény" Morin által (Allan hathatós közreműködésével?)a modernek darabokat szakítottak ki, és ezeket a darabokat saját elméleteikkel megtűzdelték, kiegészítették,és így hoztak létre a nagy tömegek által is használható tucattermékre emlékeztető, általánosításokon alapuló csillagfejtést. De ennek már szinte semmi köze az eredeti hellenisztikus asztrológiához.Így már az is érthető, hogy miért éreztem, hogy pl. a modern asztrológiában a Szaturnusz helyzete nem ad minden esetben (bár többnyire egyáltalán nem ad ) pontos képet arról, hogy a szülött milyen mélységekkel, esetleges gátlásokkal, milyen súlyosabb problémákkal kűzd. Persze, hogy csak a planéta helyzete nem mutathatja meg, ha -mint írtad a Részek c. cikkedben- ezeket a motivációkat, ha a Büntetés részéből elvesszük (és gondolom ezt tették a csillagfejtők) az Asc-enst és a Fortunát (egyébként még a Szerencsepontot (ez ua., mint a Fortuna?) sem veszik figyelembe, vagy ha igen, akkor mostmár nem vagyok biztos abban, hogy az valóban úgy van kiszámolva, hogy Asc+Hold-Nap illetve fordítva éjjeli képlet esetén). Így azonban csak egy csökevényes megközelítését kapjuk az adott problémának.
Persze azt is értem, hogy ebben a túlfeszített, időhiányos világban az embereknek nincs türelmük és idejük sem arra, hogy kivárják, amig egy igazi, hozzáértő asztrológus (ha egyáltalán találnak ilyet, vagy veszik rá a fáradtságot, hogy megkeressék) elkészíti a képletük elemzését, mert a mai kor emberének minden azonnal kell, és lehetőleg úgy, hogy az a legjobban megegyezzen a saját magáról kialakított pozitív és idillikus képpel. Ha nem ezt kapják, akkor már baromira nem érdekli őket ez az egész, sőt egyenesen hülyeségnek tartják.
Ahogy haladok a cikkeid olvasásával lesznek még kérdéseim, most pl az, hogy az arab asztrológusok annak idején ezek szerint a Részekből fejlesztették tovább, és alkották meg az un. arab pontokat? Ezeket ti mennyire használjátok, vagy megelégedtek a Részek vizsgálatával? (Azt meg még végképp nem értem, hogy a mit jelent a területek és az egyéb részek, de ezt majd inkább késöbb kérdezem meg, mert gondolom, ez hosszabb eszmefutatást igényel.) Szép napot Nektek! P.
|
Szia Prithivi!
Azt hiszem, nagyjából jól látod a dolgot. A magam részéről nagyra tartom Lilly-t, de Isten ments, hogy szentírásnak tartsam, amit írt. Azt hiszem, jó pár dolgot erősen félreértett, még ha sok szempontból igen fontos is a műve. Az én ars poeticám valahogy úgy fogalmazható meg, hogy az asztrológiában igyekszem elkapni a csúcspontot, tehát azt, amikor egy technikát már mesterfokra fejlesztettek, de még nem indul el a kilúgozás útján. Így például Lilly kérdőasztrológiáját úgy általában nagyon jól használhatónak tartom, bár az alapoknál van, amit másképpen gondolok. Például a dórotheoszi triplicitás-felfogás, az egyiptomi terminusok és a napszak szerint különbözően számított részek használatát előnyben részesítem, és pillanatnyilag az alchabitiusi területfelosztási elveket használom. Persze az a legjobb, ha az ember tudja, mit miért csinál. Vannak olyan dolgok, ahol elképzelhető az alternatíva, és van, ahol nem. Például Morin triplicitás-felfogásáért egy lyukas garast sem adnék, bár az ő munkásságát sem tartom kimondottan rossznak. A lényeg csak annyi, hogy érdemes a megállapításait történeti kontextusban kezelni.
A vicc az, hogy a csillagfejtők között még a leglelkiismeretesebbek (például Dubravszky) sem első kézből szerezték az információikat. Nyakló nélkül hivatkoznak a nagy Morinre, miközben csak Selva és Schwickert feldolgozásait ismerik. Ptolemaiosz tökéletesen érintetlenül hagyja őket, a hermetikus filozófiai irodalomra való hivatkozás pedig még annál is mulatságosabb, mint szegény C. G. Jung folytonos citálása; a filozófiai hermetizmus ugyanis csak laza kapcsolatban áll az asztrológiával mint szaktudománnyal. Ehhez képest tényleg nem meglepetés, hogy Morinnél azért jóval több van, mint amit nála említésre érdemesnek tartanak; másfelől viszont lefogadom, hogy megdöbbenne, ha tudná, milyen rendszer alapító atyjának nevezték ki a hálás utódok.
Egyébként azt sem hiszem, hogy Bonatti lenne az utolsó, akire érdemes hivatkozni. Nála éppúgy vannak meglehetősen vitatható elképzelések, mint bárki másnál. Ezért sem lehet kinevezni egyetlen szerzőt nagyágyúnak, aki mindenben kimondja a végső szót. Említhetnék olyan szerzőket is, akiknek igen hálás vagyok, például Cardanót vagy Giuntinit, noha náluk már erősen hasít a vaskalapos ptolemaizmus, és amikor Morin Cardanóval vitatkozik, akkor eléggé "bagoly mondja verébnek" hangulat van. (Bár a ptolemaizmus az egész asztrológiatörténet legkitartóbb járványa, amely ugyanúgy megfertőzte Ibn Ridvánt is, mint, mondjuk, Giuntinit.)
A válasz tehát az, hogy - a lehetőségek szerint - a legjobb minőségű anyagból építkezünk, legyen az hellenisztikus, perzsa-arab, középkori vagy koraújkori. A lényeg, hogy hiteles és teoretikusan is beleillő legyen a hagyományba, és ne lógjon ki belőle, mint Pilátus a krédóból. (Vagy mondhatnám: az asztróprogramok által kirajzolt vackok a képletből. :-)) Persze ez az "építkezés" még eléggé kezdeti stádiumban van. |
Végre hozzájutottam a géphez...Szóval amikor Skarral "találkoztam", meg voltam róla győződve, hogy Ti is a középkori Lilly-féle asztrológiát művelitek, de így a cikkekből azt a következtetést vontam le, hogy sokkal inkább Bonatti, az antik görög asztrológia, és az arab asztrológusok technikáit használjátok. Jól gondolom? Namármost azt értem, hogy bár Morin-nek voltak jó meglátásai, de ő fektette le a modern kori csillagfejtés alapjait, a modernek tőle vettek át nagyon sok mindent. Ezt én is tanultam (kb. minden tanárom eddig volt hajlandó visszamenni asztrológiatörténetben, + Ptolemaiosz és Triszmegisztosz). De ezek szerint a 13.sz-i Bonatti az utolsó, akinek a munkásságát fel lehet használni? Vagy volt utána még más is, akinek a munkássága említésre méltó, és ebben az általatok használt asztrológiában felhasználható. Azt látom, hogy ti sokkal messzebbre nyúltok vissza technikailag, mint bármely más asztrológiai ág, csak azért kérdezek ennyit, mert szeretném tisztán látni, hogy miből építkeztek. |
Kis korrekció: Varáhamihira könyvének címe helyesen Brihat-Szamhita.
Lehet, hogy nem kellene kutyafuttában gépelni. :( |
Szia Prithivi!
Köszönöm a kedves szavakat! Én is úgy érzem, hogy ez meglehetősen elhanyagolt téma, mert ami zanzát a modern könyvekben lehet olvasni, az felületes és pontatlan. Pedig tényleg lényeges lenne, már csak a tisztánlátás kedvéért is.
Nagyon érződik egy összefoglaló klasszikus asztrológiai kézikönyv hiánya is. Akik a témával foglalkoznak, többnyire megelégszenek azzal, hogy egy ilyen-olyan kompilációt készítenek és tanítanak, legfeljebb írnak néhány cikket. Ez tarthatatlan helyzet; ezért is tervezem, hogy ha eljutok odáig, készítek egy átfogó kivonatot, amely kézikönyvként használható. Persze ehhez még bőven kell idő, hiszen nem valószínű, hogy rövidre lehetne fogni az alapok, valamint a különböző ágazatok általános és különös részének tárgyalását. Meg aztán ott van az a tény, hogy könyvet írni elég nagy luxus, mind az idő, mind az anyagiak szempontjából. Ezért egyelőre igyekszem az adott lehetőségeket kihasználni, és amennyire lehet, cikkeket írni, valamint elkezdtem egy alapozó tanfolyamhoz összeállítani az anyagot, amely az elengedhetetlen történeti, filozófiai és csillagászati háttéren kívül az alapokra, és a legegyszerűbb interrogatív és natális vizsgálódásokra terjedne ki. |
| Sziasztok! Osthanes! Most olvsatam el az asztrológia történetről írt cikkeidet, fantasztikusak, komolyan! Mindig hiányérzetem volt az asztro.történettel, meg egyáltalán az asztrológia alapjaival kapcsolatban, mert hiába olvasok el mindent ami elém kerül, egy könyv kivételével (az is csak érintőlegesen foglalkozott vele), nem találtam használható, megtanulható dolgokat. Ezzel a kérdéssel nem foglalkoznak a modern asztrológia könyvek, pedig hát ez mindennek az alapja. Reménykedhetünk benne, hogy ezt, és a többi a sok okosságot egyszer könyv formájában is olvashatjuk? Hatalmas hiányt pótolnál vele! |
Sziasztok!
Egy kis frissítés az infókhoz:
A Szerapión által még az időszámításunk előtt kidolgozott görög kezdőasztrológiának bizonyos megfontolásait Indiában kezdték intenciós célokra használni, azaz arra, hogy vajon milyen szándékkal jön az ügyfél az asztrológushoz. Ez kevéssel a 3. század előtt történt. Ebből fejlődött ki aztán a konzultációtól teljesen független kérdőasztrológia a 6. századra, mint azt Varáhamihira műve, a Brihat-Samhita mutatja. Innen perzsa közvetítéssel került át az arabul író szerzőkhöz. Sajnos erről az időszakról nem maradt fenn szinte semmi, csak az a biztos, hogy a 8. században Omar at-Tabari és Másáalláh írnak először "nyugati" kérdőasztrológiai művet. Viszont az igazi elméleti megalapozásért Szahlnak jár a pont. |
Tudod, a csillagfejtés folyik a csapból is, szinte mindenki azzal kezdte, aki a klasszikus asztrológiával foglalkozik. Aki érzelmileg kötődik ifjúkori "horielemzési" sikerélményeihez, vagy egyszerűen csak lusta átgondolni, mi miért van úgy, ahogy vam, az viszi tovább a bundájába ragadt szemetet.
Ez a 'horary' vagy 'horari' egyszerűen imádnivaló! Oszfánka írta erről egy jó éve (de nem zavart ám sokmindenkit! ;~)):
Ha már megint szóbakerült a "horary", megragadnám én is az alkalmat egy kis nyelvészkedésre.
A kérdőasztrológia (lat. astrologia interrogativa) valamikor az arabok alatt alakult ki a görögök "kezdőasztrológiájából" (gör. mathészisz katarkhiké vagy csak egyszerűen katarkhé). A kérdőképleteket egyszerűen interrogációknak, azaz kérdéseknek (= lat. interrogatio) nevezték. Valamikor a középkorban kezdték el használni megkülönböztetésképpen az eredetileg 'óra-, órára vonatkozó', ebben a használatban 'alkalmi, időleges' jelentésű horáris (lat. horaris, ang. horary < horarie) jelzőt a kérdéseknél. (A horáris helyett a horár forma ódivatú germanizmus; vö. lineáris, cirkuláris.) Az angol horary question legértelmesebb fordítása tehát 'időleges / alkalomszerű / alkalmi kérdés', ami magát a kérdést és a hozzá tartozó kérdőképletet jelenti.
A jelzőt a XX. században kezdték el - hibásan - alkalmazni önmagában vagy az 'asztrológia' szóval a kérdőasztrológiai ágazat megjelölésére (horary vagy horary astrology). Persze vannak, akik angol nyelvterületen is szakszerűek maradtak a megjelölésben, és a horary question kifejezést használják a kérdést illetően, és a interrogative astrology 'kérdőasztrológia, interrogatív/interrogációs asztrológia' - vagy astrology of horary questions 'az időleges / alkalomszerű / alkalmi kérdések asztrológiája' - megjelölést az ágazatra vonatkozólag. |
Köszi, akkor majd beszámolok róla.
Egyébként a Waardahl könyvben is részletezi a külső bolygók tulajdonságait, hogy mi tartozik hozzájuk stb...Ha az ő tanítványa volt, világos, hogy ezt a vonalat viszi tovább. |
Erre olyannak kellene válaszolnia, aki járt már ilyen gyakorlaton, vagy a Zsuzsa által tartott tanfolyamra. Én egyikre se, de amekkora itt a forgalom most...
Pozitívum, hogy nagyon lelkes. Mondják, igen gyakorlott is (tudtommal ő volt az egyetlen idáig Magyarországon, aki klasszikus kérdőasztrológusként praktizál). Negatívum, hogy olykor Uránnal dúsítja a cuccot.
Ő egyébként Waardahl tanítványa, Waardahl Barclay-é, Barclay pedig Lilly és a reneszánsz angol kérdőasztrológia újkori fölfedezője. Ezt csak azért teszem hozzá, mert amikor legutóbb meglátogattam a RACAS honlapját, ez a nem lényegtelen info nem szerepelt ott.
Majd meséld el, hogy tetszett. |
Sziasztok!
Most jelentkeztem be a május 26.-ai horary gyakorlatra. Mi a meglátásotok, jó, érdemes menni? (Mondjuk mindenképpen megyek, csak kíváncsi vagyok a véleményetekre.) |
[280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
