|
Témaindító hozzászólás
|
2007.04.25. 10:37 - |
Sziasztok!
Most jelentkeztem be a május 26.-ai horary gyakorlatra. Mi a meglátásotok, jó, érdemes menni? (Mondjuk mindenképpen megyek, csak kíváncsi vagyok a véleményetekre.) |
[280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
| Osthi azt mondja, hogy az alchabitiusi a jó és a placidusi még jobb csak az már "túl sok a jóból" Hát ez meg mit jelent? és hogyan magyarázza ezt a campanus meg a regiomontanus ábra??? Zoli vazze, ha egy csaj azt mondja, hogy érti és aranyosan mosolyog, attól még bármi lehet...:) |
| olyan jó hogy Prithivi érti! Nekem ehhez az kéne hogy leüljünk eggyütt Osthival , táblázattal, meg némi idővel és úgy biztos még én is érteném.
Üdv. A. |
Ludmi cica! Meghajlok nagyságod elött!
Igaz kör, és az lehet bárhonan nézni (azt már nem is írtam, hogy nem a Kossal kezdődik! :P) csak az én kis agyamnak úgy lenne a logikus, ha ahogy az alakok következnek egymás után -itt ugye a Skorpiótól kezdve-, úgy jönnek nappali/éjszakai/részvevő triplicitás urak. De így is jó, ugyis kénytelen vagyok átállítani az agyamat a csillagfejtésről az asztrológiára, ez a kis köröcske már talán nem okoz gondot! :DDDD
Mert tényleg onnan csípték le, nem? |
Akkor gondolom ez nem véletlen, vagy igen?
:D :D :D Ó, nem, semmiképpen sem véletlen! Ez ugyanis úgynevezett kör, ha tehát a bolygójelek nem tappancsukkal a kör közepe felé néznek, adódhatnk félrenézések! Egyébként természetesen a hármasság urainak ugyanolyan hármasságúri jogaik vannak a hármasság mindhjárom alakjáűban. :-)
Én azért is szeretem ezt a körös megoldást, mert így vettem észre, hogy a Mérleg olyan, mintha a Szűz az utolsó körzetével és a Bököly az elsővel átterpeszkedne az ő terüléetére. :) Másutt sehol sincs olyxan, hogy egy alakbanegy bolygó a az utolsó körzet ura, és a következőbe nugyanaz a bolygó kezd körzetúrkétnmegint. És nézd csak, szegén yMérleg csillagkép a legkisebb a csillagképek közt is, annyira, hogy igazából a Skorpióbólé csípték le. |
Köszi, Prithivi! :) Amúgy nem gond, ha nem egy bekezdésnyi; azon múlik, körvonalazható-e a téma röviden, vagy egy egész asztrológiakönyv-fejezetnyit adna ki.
Nem baj, ha alapvetőségeket kérdezel - sőt, én azt szeretem, ha valaki mindent alaposan megforgat a fejében, és azonnal kérdez, ha valamit nem ért, vagy valami éppenséggel nem stimmel számára -, bizonyára másnak is hasznos ilyenekről olvasni. A csillagfejtő-iskolákban ilyen témákkal nem foglalkoznak sokat: vagy nincs róluk szó, vagy annyi, hogy "Placidust szoktunk használni", oszt viszontlátás. Nem szeretem az ilyesmit, mert ha a népeket arra a mentalitásra nevelik, hogy ez meg az így szokás, ne firtasd, miért, akkor ennek az az eredménye, hogy minden sz*rt le lehet tuszkolni a torkukon. |
Köszi, Osthanes! Teljesen érthető, csak el kell képzelni! Igaz minden mondatot 2x olvastam el :P De jó gondolkozni! :)) Bocsi, több lett egy bekezdésnél, de szemléletesen le tudtad írni.
Azért kérdezek ilyen asztrológiailag alapvető dolgokat, mert először az alapokkal szeretnék tisztába jönni, csak utána jöhetnek a részletek,szerintem. Mert amíg az ember nincs tisztában az alapokkal, addig ne nyúlkáljon mélyre. Mégegyszer köszi! Jó írást! :)
Ludmi cica! Tegnap küldtél szép, színes méltóságtáblázatot. Ki is van nyomtatva. Az a gondom vele, hogy az alakhármasság triplicitás urai a Rák alakban fordítva vannak, tehát Hold/Mars/Vénusz van jelölve Vénusz/Mars/Hold helyett. Jól látom? De most látom, hogy a Kosnál, Oroszlánnál, Bikánál, Szűznél, Ikreknél, meg a Mérlegnél is. Akkor gondolom ez nem véletlen, vagy igen? Hogy van ez? Felcserélhetőek a triplicitás urak, vagy fix a elosztásuk az alakokon belül? Tehát a nappal meg a részvevő felcserélhető, ha igen miért, vagy mitől függ?
A legbelső gyűrű micsodás? |
Szia Prithivi! Azt hiszem, belecsaptál a levesbe, mert ez bizony nem egykönnyen felgöngyölíthető téma. A legtöbb felosztási rendszernek megvan a saját logikája. A campanusi például térbeli, tehát ha megállsz dél felé nézve, és összeérintett tenyérrel a magasba emeled a karjaidat, majd a bal karodat a derékszög egyharmadával, azaz harminc fokkal bal felé ereszted, akkor a két karod közötti „égcikk” lesz a 10. terület.
A gond annyi, hogy időt csak az Egyenlítőn lehet mérni, tehát azt kellene egyenlő részekre osztani, és köröket átbocsátani rajta. (És nem más, mint például a campanusi rendszerben az első vertikálist.) A legtöbb rendszer tehát az Egyenlítőt osztja részekre; viszont nem mindegy, milyen köröket bocsátok át ezeken a metszéspontokon. A regiomontanusi rendszer ugyanis ugyanúgy területköröket húz hozzá, mint a campanusi: a különbség, hogy más-más metszéspontokhoz; ám így még mindig nem egyenlő idő alatt teszik meg ugyanazt az utat az Egyenlítőtől távolabb eső égitestek - hiszen ezek a területkörök továbbra is csupán az aktuális földrajzi hely térbeli körei.
Ahhoz, hogy normálisan időt mérhessünk, óraköröket kell átbocsátani a metszéspontokon, mivel ezek merőlegesek az Egyenlítőre, és úgy viszonyulnak hozzá, mint a földi Egyenlítőhöz a hosszúsági délkörök. Ilyenkor viszont előjön az a probléma, hogy a területfelosztási rendszerünkben a sarkokat úgy akarjuk látni, hogy az Égközép a meridián és az Ekliptika metszéspontja (a meridián aztán az Egyenlítőt is metszi) legyen. Eddig nincs is gond, mert a meridián órakör. Viszont a másik sarkot, az Időmeghatározót a horizont és az ekliptika metszéspontjánál akarjuk. Itt kezdődik a gond, ugyanis ha elkezdünk óraköröket 30 fokonként átbocsátani az Egyenlítőre merőlegesen, mindkét irányban, akkor többnyire az az órakör, amelynek ott kellene lennie, többnyire szépen el fogja kerülni az Időmeghatározó ekliptikai pontját. Ez csak akkor lenne buli, ha az Egyenlítőn élnénk.
Ez az a probléma, amelyet a campanusi és a regiomontanusi rendszer elegánsan azzal intéz el, hogy nem óraköröket, hanem területköröket alkalmaz - és mivel a horizont is ilyen területkör, nincs gond. Csakhogy míg a meridián egyszerre terület- és órakör, a horizont nem órakör. Ha pedig meg akarjuk oldani, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon, akkor valami trükköt kell alkalmazni. Ez a trükk az, hogy az alchabitiusi rendszerben nem az Egyenlítőt, hanem egy azzal párhuzamos, ún. diurnális kört szeletelünk fel. A diurnális kör olyan, mint a Földön a földi Egyenlítőhöz képest a szélességi körök; és éppen úgy választjuk ki, hogy az Időmeghatározón menjen keresztül. Ezt aztán szeletelhetem világba, és minden feltétel teljesül. Tehát ez a magyarázat: az alchabitiusi rendszer a tisztán időalapú rendszer.
Persze ezt általában a placidusiról szokták elmondani, de itt van némi tévedés. A placidusi ugyanis nem projekciós rendszer, tehát nem főkörökkel jelöli ki a területeket, hanem egy aránypárral. Az elgondolás elég hasonló az alchabitiusihoz, itt viszont minden egyes csúcsot eleve az Ekliptikán vesz fel, ami azt jelenti, hogy valójában minden egyes ponthoz egy-egy diurnális kör tartozik. Az időmérés tehát itt csak annyiban egyenletes, amennyiben a Nap járása alapján lehet mérni a kettős órákat. Magyarul: ez a rendszer az időmérésbe nemcsak a Föld forgását, hanem a Nap körüli keringést is belekalkulálja, ami túl sok a jóból.
(Már csak remélni tudom, hogy valamennyire érthető.) |
| Sziasztok! Egy aprócska :) kérdés: a kérdőképleteknél miért az alchabitusi területfelosztási rendszert használjátok? Ez miért jobb, mint a placidusi, v. regiomontanusi, campanusi? Köszi! :) |
| Ha kérdésed van, csak kérdezz nyugodtan. :) Ha meg tudom válaszolni egy bekezdésben, akkor szívesen meg is teszem, mert legalább akkor is újból átgondolom a dolgot. Közben amúgy is írok, így ez amolyan felüdülésszámba megy. |
Köszi, köszi! :)
Kicsit leállítom magam, és megemésztem amiket írtál! :)
Egyébként azért nagyon jó ez a kérdés/felelet játék, mert sokat tudnak tanulni belőle a késöbb jövők. Még mindig olvasom a mókon a klassz/kérdős totyikokat, azokban is nagyon sok okosság van. És mindíg találok újakat, amiket érdemes végig olvasni! :) |
Sebaj, a könyvekben is össze-vissza van. :)
A táblázatról szólva először is azt kell mondanom, hogy a dolog nem Lilly leleménye, leginkább Bonattitól vette át. Azonban óvatosan kell használni, mivel a férfias és nőies fokokon kívül a többi oszlop (világos, sötét stb. fokok) adatai elavultak; ezek ugyanis nem a zodiákus fokaihoz, hanem állócsillagokhoz kötődnek. Eddig még senki sem vette a fáradságot, hogy aktualizálja őket, de azt hiszem, ez hamarosan elkerülhetetlen lesz. Egyébként a férfias és nőies fokokkal is van némi gond, mivel más-más források kismértékben eltérő adatokat adnak meg. Szóval itt is kellene egy alapos átnézés. Amúgy a fokok jelentősége a kérdőágazatban elenyésző.
A görög tizenkettes (gör. dódekatémorion, lat. duodena/duodenarium 'tizenkettes osztás') és az indiai kilences (ind navamsa, ar. nuhbahr, lat. novena/novenarium 'kilences osztás') felosztások amolyan "rész az egészben" típusú dolgok, amellyel egy képlet tetszőlegesen finomítható. A tizenkettes felosztásban például minden alak egy-egy komplett zodiákus, így körülbelül ahhoz hasonló, amelyet a csillagfejtésben harmonikusoknak neveznek. Az egész zodiákusban így tizenkét kis zodiákus van. A kilences felosztás alakonként háromnegyed zodiákust tartalmaz, így három teljes kis zodiákust négy alak ad ki. Szóval ez is egyfajta harmonikus. Szórakozni lehet vele, a gyakorlati jelentősége viszont elég csekély; a kérdőágazatban lényegében nulla. |
Köszi! :)
Ha már táblázatoknál tartunk, Ti használjátok a Különleges fokok Lilly-féle táblázatát, az alakok 12-es felosztású Dodecatemories-t, és a 9-es felosztású Novenariae-t? (Mindhárom a Bonatti könyvben található.) Lehet, hogy össze-vissza írtam, de sajna nem tudok se görögül, se latinul. :(
|
Ptolemaiosz még nem használt arculatokat, de igen, a könyv táblázata a bevett nyugati arculatfelosztást alkalmazza. :)
A kitüntetettség régi történet, babiloni anyagból gyúrták össze az alapítók; de azt csak gyanítom, hogy a későbbi "hermetikus" irodalom tette hozzá a fokszámot. Legalábbis nem emlékszem, hogy Abu-Maasar előtt olvastam volna róla. A lényeg annyi, hogy a kitüntetettség az egész alakra szól, de az alakban van egy különleges fok, ami az "igazi" kitüntetés. Gondold el, hogy a kitüntetett bolygó olyan, mint egy díszvendég. Mindenki a kívánságait lesi, de valóban nem turkálhat a fiókokban; de még akkor is ő a vendég, ha történetesen a mosdóban tartózkodik. Na most a kitüntetett fok olyan, mint az asztalnál a díszvendégnek fenntartott hely: amikor itt van, akkor érezhető igazán, hogy ő a vendég.
Ami az értelmezést illeti, itt is az a célszerű, ha megpróbáljuk ezt a metaforát az adott helyzetre alkalmazni. Ha például egy adásvételben az árat jelzi egy kitüntetett bolygó, akkor arra fog utalni, hogy ez az ár irgalmatlanul magas; kitüntetett fokon meg éppenséggel az elképzelhető maximum. Persze minden bolygónál érdekes, ha egy képletben pontosan a kitüntetett fokán található; már ha éppen azon, mert akármennyire is közel van hozzá, nem számít jobban, mint bármelyik másik fok. Hiszen ha éppen nem ülök a főhelyen, akkor annyira nem érdekes, egy méterre állok tőle vagy a másik szobában.
A kitüntetettségnél találunk néhány érdekes dolgot. Például azt, hogy a Jupitert és a Merkúrt leszámítva a bolygóknak mindig van alakhármasság szerinti méltóságuk is a kitüntetett alakjukban. A Merkúr az egyik házában kitüntetett, tehát nem másnál parádézik - az ő esetében ezért a kitüntetettség vendégség-jellege nem jön elő; a Jupiter viszont minden szempontból vendég - legfeljebb körzetszintű méltósága lehet még. Aztán még annyi, hogy a középkori táblázatokban feltüntetik a Holdcsomópontok kitüntetettségeit is, ennek azonban csak az indiai rendszerben van létjogosultsága, számunkra érdektelen. |
:)
Az arculat akkor gondolom u.az, mint a ptolemaioszi.
Egzaltáció. Az egyiptomiban nincs jelezve az a fokszám, ahol az adott planéta a legerősebb pl.Vénusz a Halak 27.fokán. Ez azt jelenti, hogy az egész alakban u.olyan erős, vagy példánál maradva a Halak 27. fokán a legerősebb a Vénusz, elötte és utána egyre gyengébb, ahogy távolodik az adott foktól? Azt értem, hogy az egzaltáció a planéta számára erős méltóság, ahol elfogadják, és kitüntetett vendégként kezelik, de nem ugrálhat sokat. Ez az egész alakban u.olyan erősen, vagy legerősebben az adott fokon hat? |
:) Ő az ügyeletes tiszt. ;) |
A "részvevő" a kispados játékos? :) |
Jól bizony! Ezen a linken elérhető:
http://www.cieloeterra.it/strumenti/dignita.html
Van némi különbség a ptolemaioszihoz képest. A másik az, hogy nemcsak itt, hanem az alakhármasságok kezelésében is eltér a klasszikus asztrológia és annak reneszánsz változata. A klasszikusban ugyanis a dórotheoszi triplicitásokat használjuk, ahol mindig három triplicitás-úr, egy nappali, egy éjszakai, valamint egy "résztvevő". A tüzes alakokban ez (nappali, éjszakai, résztvevő sorrendben) a Nap, Jupiter és Szaturnusz, a földiesekben Vénusz, Hold és Mars, a levegősökben Szaturnusz, Merkúr és Jupiter, a vizesekben pedig Vénusz, Mars és Hold. |
Köszi, akkor ezzel ilyen formába nem kell foglalkozni. :)
Viszont most eszembe jutott, hogy a KW és a Fr. könyvekben a ptolemaioszi táblázat van, de Ti mintha egyiptomit használnátok. Jól emlékszem? Ha igen hol találom, és miben különbözik a ptolemaoszitól? Köszi! |
Szia Prithivi!
Kicsit félrevezető ez a táblázat, mivel a pontértékeket nem lehet összeadni. Pontokat a vezérbolygóknál (almuten) szoktunk számítani: itt a ház ("saját jegy"), kitüntetés (exaltáció), alakhármasság (triplicitás), körzet (terminus) és arculat ebben a sorrendben 5, 4, 3, 2 és 1 pontot kap. Mindezt arra használjuk, hogy megnézzük, milyen hatalommal bírnak az egyes bolygók adott fok felett. Tehát ha pl. arra vagyunk kíváncsiak, hogy a felkelő fokon mely bolygók bírnak hatalommal és milyen szinten, akkor megnézzük, mely bolygó a fok ház, kitüntetés stb. szerinti ura, és a házúr 5, a kitüntetett 4 és így tovább pontokat kapnak. Így előfordulhat, hogy nem az a bolygó kapja a legtöbb pontot, amely egyébként a ház ura. Ilyen például a helyzet sokszor a Kosban, Bikában, Mérlegben, Bakszarvúban és Halakban. (A dologhoz hozzátartozik, hogy a reneszánsz asztrológiában a ptolemaioszi alakhármassági és körzetbeosztási rendszer volt használatos, ráadásul csak az adott napszak alakhármasság-urát vették figyelembe. A hitelesebb hagyomány a dórotheoszi alakhármasságot és az egyiptomi körzetrendszert használta, és itt a három alakhármasság-úr egyszerre jut szerephez.)
Visszatérve a táblázathoz: a pontértékeknek csupán annyiban van értelmük, hogy mennyire lényeges egy-egy méltósági ("esszenciális") vagy erősségi ("akcidentális") állapot. A méltóságoknál ez nagyjából egyértelmű, de például az erősségeknél néha nem árt tudni, hogy hiába áll egy bolygó a jótevők aspektusában, ettől még ez a körülmény nem fogja túlzottan ellensúlyozni a hátrálást.
A táblázatot egyébként maga Lilly vagy valamely kissé idősebb kortársa készítette. |
[280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
