A legnagyobb görög asztrológus, Klaudiosz Ptolemaiosz műveit egy fához hasonlította a hálás utókor. Csillagászati művét, melyet az arabok Almagesztnek neveztek, a fa törzsének, négyrészes asztrológiai munkáját, a Tetrabiblosz néven elhíresült Apoteleszmatikát a fa ágának tartották. Egy kis, száz aforizmából álló írás viszont oly nagy becsben állt, hogy az utókortól a Gyümölcs nevet kapta. Bár mint kiderült, a Gyümölcs, avagy Száz Aforizma nem Ptolemaiosz műve, ez az első fecskéje a később nagy sikerű asztrológiai bölcsesség-irodalomnak. Gondos kezek kivonatolták Ptolemaiosz és más neves mesterek műveit, és mondanivalójukat bölcs mondások formájába sűrítették, amelyek segítettek mind a tanulóknak, hogy megjegyezzék a klasszikus asztrológia csodás művészetének elveit, mind a mestereknek, amikor a régiek tanításai felett elmélkedtek.

1. Sem te, sem a tudomány nem képes arra, hogy - legyen bár tudásod tökéletes - egyedi módon, konkrétan megjósold, hogyan nyilvánulnak meg a dolgok, ahogyan az érzékelés sem az érzékelt egyedi, hanem általános formáját mutatja meg, és az értelemnek kell kikövetkeztetnie a dolgokat. Egyedül csak azok tudják előrejelezni a konkrét eseményeket, akiket isteni ihlet száll meg.

A szentencia platonikus fogalmakkal operál, mint az egyedi forma (idea) és az általános forma. Megállapításában az előrejelzést az érzékeléssel hozza párhuzamba. Az érzékelés csak az általános formát tárja fel, és értelemmel kell kiegészíteni, hogy az ideák szemléléséig eljussunk. Hasonlóképpen, a személyes kvalitások és az asztrológia eszköztára csak tendenciák előrejelzésére képesek, az egyedire való következtetéshez sugallat kell.

Néhány megjegyzés:
sem te, sem a tudomány (episztémé) - Asztrológiai prognózist csak általános fogalmakban lehet adni. Sem személyes képességek, sem az asztrológia eszköztára nem ad lehetőséget a konkrét előrejelzésre.
egyedi módon, konkrétan (meriké idea) - A dolgok valóságos formája. (1) Konkrét megnyilvánulási forma. (2) A dolgok mélyén rejlő valóságos idea a platonikus filozófia szerint.
érzékelés (aiszthészisz) - Az érzékszervek által feltárt valóság, amely Platón szerint a dolgoknak csak a külső alakját mutatja meg, ideájukat nem.
általános forma (geniké idea) - A dolgok külső formája, az a kör, ahová az adott dolog tartozik.
értelem (metión) - A gondolkodás folyamata, amely révén az ideák megragadhatók.
isteni ihlet (enthuszión) - Extatikus állapot, inspiráció, intuíció.

2. Akárki is kutatja a gondviselést, nem talál közte és az adott dolog megnyilvánulási formája között semmilyen különbséget.

Kommentár:
A felsőbb hatalom szándékai a kutató számára az égitestek állásából kiolvashatók, és ez az alant elhelyezkedő dolgokra úgy vonatkoznak, hogy ellentmondás nem tapasztalható. Ez lényegében a klasszikus hermetikus tétel, az "amint fent, úgy lent" más formában történő megfogalmazása, azzal a kiegészítéssel, hogy a megfeleltetés asztrológiailag kutatható.
Ez a szentencia ha nem is az asztrológia feladatát, de lehetőségét fogalmazza meg, mégpedig a felsőbb hatalom működésének szemlélését az egyes dolgok párhuzamos működésén keresztül.

Szómagyarázatok:
gondviselés (to kreitton) - A hermetikus szövegek és újplatonikusok által használt kifejezés, fordítható gondviselésnek, mindenhatónak egyaránt. Alapvető jelentése szerint az a személytelen valami, ami az ember felett van.
dolog (pragma) - Minden megnyilvánulás, konkrét dolgok és események egyaránt.

3. A bizonyos célra született embernek feltétlenül benne lesz az a csillag is a születési képletében, amely az ilyen irányú képességet jelzi.

Szómagyarázatok:
bizonyos célra született (ho prosz ti pragma epitédeiosz) - A kifejezés arra is vonatkozik, akinek életcélja van, de arra is, aki erre vagy arra alkalmas. A görög szöveg nem utal a kényszerűség semmilyen fokára.
csillag (asztér) - Bár a szóhasználat ingadozó, bizonyos, hogy a szöveg állócsillagra utal, mivel a bolygók semmilyen körülmények között nem maradhatnak ki a képletekből. A születési képlet (thema) helyett a szöveg a genethlion 'születés' szót használja, ezzel tehát arra utal, hogy a csillag a születéskor prominens helyen áll.

4. Az olyan személyiség, amelynek veleszületett tulajdonsága az előrelátás képessége, jobban megismerheti a valót, mint az az ember, aki a lehető legnagyobb gyakorlatot szerezte a tudományban.

A 3. és 4. aforizma mondanivalói egymást egészítik ki. Az előző megállapítja, hogy a tehetséget egy különlegesen kiemelt csillag jelzi, a jelenlegi mondás viszont nyilvánvalóvá teszi, hogy a tehetség mindig többet ér, mint a megszerzett tudás. Ezt a 4. aforizma az asztrológiára vonatkoztatja, és így visszavezet az 1. aforizmáig.

Szómagyarázatok:
személyiség, amelynek veleszületett tulajdonsága az előrelátás képessége (hé epitédeia pszükhé prosz prognószin) - A kissé bő lére engedett fordítás a lehető legvilágosabban próbálja visszaadni azt, amit az eredeti igen tömören megfogalmaz. Az eredetiben 'lélek' (pszükhé), 'alkalmas lélek' (epitédeia pszükhé) áll, ugyanazzal a jelzővel, mint ami a 3. aforizmában szerepelt. A pszükhé viszont itt elsősorban nem lelket jelent, hanem személyiségvonást. Az 'előrelátás' (prognószisz) szó szerint "előre tudást" jelent, és mindent magában foglal, ami ezzel kapcsolatos, a megérzéseket, sejtéseket, a jövőbelátást és jósképességet egyaránt.
valót (aléthesz) - Egyszerre jelenti a valóságosat és az igazat.
a lehető legnagyobb (akrósz) - Amennyiben lehet bármilyen területen tökéletes tudást elérni, a szóhasználat egyenesen erre utal. Ez tehát igen éles értékkülönbséget tesz a tehetség és tudás közé.
tudományban (episztémé) - Ugyanaz a szó, mint az 1. aforizmában: az asztrológiára vonatkozó elméleti tudás.

Ma sikerült megnézni a Gyümölcs kritikai kiadását, amelyet Emilie De Boer készített 1940-ben, és 1960-ban látta meg a második kiadás a napvilágot. A szokásos latin nyelvű bevezetőre voltam kíváncsi főként, mivel a weboldalon állítólag ennek a fordítása olvasható. Szó, ami szó, lényegében tényleg az volt, egy-két részlet elhagyásával, amelyek azért elég fontosak. Egyelőre a bevezetőt nem volt kedvem lefénymásolni, csak a kritikai szöveget hoztam el, amely az eddigi szövegemhez képest annyi pluszt nyújt, hogy tartalmazza a kritikai apparátust is. Kár, hogy a kiadó csak a szövegvariánsok között hozza a korai latin nyelvű fordítást és Achmet arab kommentárját, tehát ezeket nem lehet teljes terjedelemben összevetni. Különösen Achmet kommentárját hiányolom, de talán sikerül megtalálnom latin fordításában, amely áthidaló megoldásnak megteszi. Bizakodásra ad okot, hogy a görög Gyümölcs kiadásai közül a hazai könyvtárakban megtaláltam mind az elsőt (az ún. editio princepset), mind a másodikat. Ezek egyébként görög-latin párhuzamos szöveget hoznak, és az OSZK gyűjteményében találhatók.

5. A hozzáértő a csillagok sok hatását elkerülheti, hogyha ismeri a természetüket, és fel tud készülni a hatásuk bekövetkeztére.

Elég talányosan megfogalmazott mondás, két értelmezési lehetősége is van.
1. Az égitestek által mutatott kedvezőtlen történéseket könnyebb elviselni, ha az ember tudja, mik lesznek ezek, és előre felkészül rájuk.
2. Ha valaki eléggé ismeri az égitestek hatásait, és fel tud készülni, képes bizonyos fokon elkerülni őket.
A szöveg valószínűleg mindkét lehetőséget megengedi. Az is valószínűsíthető, hogy ez az aforizma nyújtott elméleti alapokat ahhoz a tudományághoz, amely a kedvezőtlen asztrológiai hatások kiküszöbölését tűzte ki maga elé, bár ennek a nyugati asztrológiai hagyományban csak nyomai maradtak meg.

Az aforizma megállapításai összhangban vannak Ptolemaiosz véleményével, aki általános bevezetőjében a következőket írja (Tetrabiblosz avagy az égitestek hatásai I. 3, 12):
"[...] más esetekben ha a jövőbeli eseményt az ember nem ismeri, vagy ha ugyan ismeri, de egyébként nem tesz ellene lépéseket, az mindenképpen elsődleges természetének megfelelő eseménysorozatban fog megtörténni. Ha viszont előre látja, és alaposan felkészül a helyzet kezelésére - megintcsak a természet és a végzet rendelése szerint -, akkor vagy egyáltalán be sem következik, vagy csak mérsékelt módon nyilvánul meg."

Szómagyarázatok:
hozzáértő (episztémón) - Mint az 1. aforizmában: az asztrológiában járatos egyén.                                                           csillag (asztér) - A szöveg itt sem mondja meg pontosan, hogy állócsillagról vagy bolygóról van-e szó. A legvalószínűbb az, hogy mindkettőről, minthogy a csillagok és a bolygók is jelölhetnek eseményt. Itt tehát a szó nem 'csillag', hanem 'égitest' értelemben áll.
sok hatását elkerülheti (pollasz apotrepszaszthai energeiasz) - Az elkerülés csak magára a személyre vonatkozik. A hatás (energeia) alatt megvalósulási formát kell érteni. Érdekes, hogy a szöveg kifejezetten sok hatásról (pollai energeiai) beszél, tehát még a hozzáértő sem képes minden hatástól mentesíteni magát.
természetüket (phüszisz) - Az égitestek esszenciális jelentései, kiegészítve a konkrét megnyilvánulási forma ismeretével.
fel tud készülni (proparaszkeuaszai) - Mindenféle előkészületet magában foglalhat.
bekövetkeztére (szümptószisz) - A jelentésben beletartozik a hirtelen, földrengésszerű esemény is.

6. A napok és az órák kiválasztása akkor hoz hasznot, ha az a megfelelő időben történik. Ha ugyanis az alkalom kedvezőtlen, semmi előny nem származik belőle, még ha jó kimenetelre is számítanál.

Részben az előző megállapításhoz kapcsolódó aforizma, amely a Ptolemaiosznál nem tárgyalt időválasztás (elekció) témaköréhez kalauzol. Ebben a megfogalmazásban az időválasztás fontosságára és az abban rejlő veszélyekre hívja fel a figyelmet, az előző aforizma mondanivalójával összekapcsolva pedig azt is hangsúlyozza, hogy az asztrológiai tevékenység - legyen bár elkerülő jellegű - sohasem vonhatja ki magát az általános asztrológiai hatások alól.

Szómagyarázatok:
napok és órák kiválasztása (hé epilogé tón hémerón kai tón hórón) - Az elérendő cél szerinti planetáris napokról és azok óráiról van szó, amelyek segítségével megközelítő minőségű idő választható ki.
megfelelelő időben történik (esztin ho kairosz euthetosz) - Igen homályos megfogalmazás. A kéziratok egy csoportjában szórendi változtatást eszközölnek (ho kairosz eszti euthetosz, 'az idő alkalmas'), egy másik csoport pedig a tagmondatot a következőképpen egészíti ki: "... ha az a születésnek megfelelő (euthetosz apo tu genethliu) időre történik". A szövegkiadó a fent szereplő változatot fogadta el, azonban hogy melyik a helyes verzió, nem dönthető el kizárólag szövegkritikai eszközökkel. Két lehetőség van:
1. A hosszabb szöveg az eredeti, de később a születési képletről szóló rész kiesett a másolás folyamán, egyes másolók pedig a szórend megváltozatásával próbáltak értelmes mondanivalót kikerekíteni belőle. Ebben az esetben a szöveg mondanivalója az, hogy személyre szóló elekciókat csakis a szülött képlete alapján lehet szakszerűen végezni. Ezt a megállapítás a későbbi korokban az elekciós asztrológia alapvető feltételei közé tartozik. Nehéz azonban szövegkritikailag megmagyarázni, hogyan eshetett ki a szövegből egy ilyen lényeges szószerkezet.
2. A rövidebb szöveg az eredeti, amelynek homályos fogalmazásmódját sokan nem értették meg, ezért különböző módon próbálták érthetővé tenni. Az egyik megoldás a szórend megváltoztatása volt, amely egy lényegében semmitmondó megállapítást eredményezett (tkp. "az időválasztás akkor jó, amikor jó"), a másik megoldás pedig a "megfelelő" jelzőhöz való korlátozó határozó illetsztéséből állt, amely így a megfelelést a születési képletre specifikálta. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi megoldást az inspirálta, hogy már létezett idevágó gyakorlati tapasztalat.
Amennyiben ez utóbbi forgatókönyvet fogadjuk el, elég nehéz megmagyarázni, vajon mi is a szöveg mondanivalója.
A szöveg szerkezete azt sugallja, hogy magának a kiválasztásnak kell alkalmas időben történnie ahhoz, hogy a már kiválasztott időpont megfelelően működjön. Ez viszont feltételezi az elekció elkészítése idejének a kiválasztását, azaz az elekció elekcióját, amely túlságosan is körmönfont eljárásnak tűnik, ezért nem valószínű.
Egy másik magyarázat a szövegben említett napokra és órákra vonatkozhat: lehetséges, hogy a szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy igazán előnyös elekciók nem készíthetők csupán planetáris napok és órák alapján, hanem több tényezőt is figyelembe kell venni. Mint a nativitással való összevethetőség, ez a kijelentés is az elekciós asztrológia axiómái közé tartozik.
jó kimenetelre (agathé ekbaszisz) - A fentebb említett két variációnak megfelelően itt is két ok elképzelhető, miért sülhet fel az asztrológus: vagy azért, mert nem a születés jelölőit használta fel az elekcióban, vagy pedig azért, mert csak a planetáris napot és órát vette figyelembe.

7. Mindaddig senki sem értheti meg az égitestek hatásainak összetételét, amíg meg nem ismeri azok különbözőségét és a természetben bekövetkező keveredését.

Az aforizma szerint az égitestek hatásmechanizmusára kétféle felismerés világíthat rá: egyrészt az égitestek esszenciális jellegzetességeinek, másrészt annak ismerete, hogy ezek a hatások a természetben hogyan következnek be.

Szómagyarázatok:
az égitestek hatásainak összetételét (tasz kraszeisz tón aszterón) - Nyilvanvalóan az aktuálisan megnyilvánuló hatásokról van szó. A szöveg egyébként nem használ külön kifejezést a "hatásra", szó szerint csak a "csillagok összekeveredéséről" áll a szövegben.
különbözőségét (diaphora) - A bolygók és csillagok esszenciáli sjelentései közötti különbségek.
természetben bekövetkező keveredését (tasz kraszeisz tasz phüszikasz) - Ismét a kraszisz 'keveredés, vegyülék' szót használja a szöveg, itt azonban némileg más értelemben, a phüszikosz 'természetszerű' jelzővel kiegészítve. Minthogy a kraszisz egyik jelentése 'esszencia', valószínűsíthető, hogy ez a kifejezés arra vonatkozik, hogyan nyilvánul meg a természetben az égitestek alapjellegzetessége, azaz az előbbiekben említett diaphora. Ezt azért célszerű különválasztani az esszenciától, mert megnyilvánult formában az esszencia sohasem lehet romlatlanul tiszta, mindig keverékformában jön létre.

8. Az okos ember az égi hatásokkal párhuzamban tevékenykedik, mint ahogyan a jó földműves is a természettel összhangban végzi a szántást-vetést és rendrakást.

Szómagyarázatok:
okos ember (szophé pszükhé) - Voltaképpen a belátó személyiséggel rendelkező emberekről van szó.
párhuzamban tevékenykedik, összhangban végzi (szünergei) - Szó szerint: "együtt dolgozik".
égi hatások (urania energeia) - Az égitestek által jelzett hatások összekeveredéséből előálló egyedi időminőség.
szántást-vetést (apotriaszisz), rendrakást (anakatharszisz) - A tavasztól őszig tartó mezei munka és a téli ház körüli munka váltakozása.

9. A keletkezés és pusztulás világának formái a mennyei ideák hatása alatt állnak. Ez az oka annak, hogy erre tekintettel figyelik meg a bolygók jegyváltásait, és használják őket az alapok ismerői.

A bolygók esszenciái és az érzékelhető világ dolgainak esszenciái közötti párhuzamos működés miatt a bolygók erőfokozódásai és -csökkenései kiaknázhatók.

Szómagyarázatok:
a keletkezés és pusztulás világának formái (ta en té geneszei kai phthora eidé) - Az érzékelhető világban lévő dolgok esszenciái.
mennyei ideák (urania eidé) - A bolygók által képviselt ideák.
erre tekintettel (ep' auta) - Elég homályos megfogalmazás, valószínűleg arra utal, hogy a bolygók erőnléti változásait aknázzák ki.
jegyváltásait (epembaszisz) - Szó szerint "belépés", nyilvánvalóan a jegyekbe való belépés értelemben, amely erőfokozódással vagy -csökkenéssel jár. Tágabb értelemben körzet- vagy arculatváltást is jelenthet.
alapok ismerői (sztoikheiómatikoi) - Hapax legomenon (egyszeri előfordulású szó), ezért értelmezése nagyon nehéz. A sztoikheion 'alap, elem' szóból származik, amelynek továbbképzett változata a sztoikheióma 'alaptan, elemtan'. Ezt a szót filozófiai kontextusban az alapfogalmak tisztázása során szokták használni. Ennek megfelelően a sztoikheiómatikosz szó azt az embert jelölheti, aki az alapokkal tisztában van. Hogy ez ebben az aforizmában kikre vonatkozik, nem teljesen világos.
A későbbi fordítók ezt a kijelentést sokkal konkrétabb formában fogalmazták meg, konkrétan talizmánkészítőt írva, akik az összhang révén planetáris hatásokat közvetítő tárgyakat tudnak készíteni.

10. A napok és órák kiválasztásában használd fel a kártevőket, miként - helyes arányban - a legkülönb orvos is hasznát veszi a gyógyításban a mérgeknek.

Noha az elekciókban a kedvező elemeket akarjuk erős pozícióban látni, és a kedvezőtleneket - így a kártevőket - úgy, hogy ne tudják az időválasztás végeredményét károsan befolyásolni, bizonyos esetekben szükség lehet a kártevő bolygókra is. Így például a Szaturnusz megfelelő támasztékot, a Mars pedig aktivitást adhat, ha jó elhelyezésbe kerülnek. Ehhez azonban ugyanaz az alapos szakmai tudás szükséges, mint az orvosé, aki a mérgeket gyógyszerként tudja alkalmazni.
Ez az eljárás a 6. aforizmával összhangban alkalmazandó.

Szómagyarázatok:
napok és órák kiválasztása - Vö. a 6. aforizma magyarázataival.
kártevőket (kakopoia, ti. asztera) - A Szaturnusz, Mars és a Leszálló Holdcsomópont, valamint bizonyos helyzetben - együtt- és szembenállásban - a Nap, illetve az ezekhez kapcsolódó (ezek hatását visszatükröző, továbbadó) Hold és Merkúr.

11. Ne válassz úgy ki napot és órát, hogy előtte nem állapítottad meg a szóbanforgó dolog minőségét.

Az elekciók rendkívüli körültekintést igényelnek. A kívánt hatást több szempontból is fel kell térképezni, és csak így szabad időt választani.

Szómagyarázatok:
nem állapítottad meg (prin an diagnósz) - A 7. aforizmában "megismerésként" fordított szót használja.
szóbanforgó dolog (prokeimenon pragma) - Az elekcióra okot adó ügylet.
minőségét (poiotész) - Nem feltétlenül csak arról van szó, hogy az adott ügylet melyik házhoz tartozik, illetve melyik bolygó a természetes jelölője. A "minőségben" benne foglaltatik a körülmények és a kívánt kimenet elképzelhető lefolyásának aprólékos ismerete.

12. A részrehajlás és az ellenszenv megakadályoz az égitestek hatására vonatkozó valóság kiderítésében, hiszen kisebbíti a lényeges, és felnagyítja a lényegtelen részleteket.

Az asztrológus egyik csapdája, hogy ha feladja függetlenségét, nem lesz képes objektíven értelmezni a feltáruló összefüggéseket.

Szómagyarázatok:
az égitestek hatására vonatkozó valóság (aléthé ta apoteleszmata) - Az asztrológiai mintázatból kivilágló helyzet.
lényeges, lényegtelen részleteket - Részrehajlás esetén könnyű a döntő érveket lesöpörni az asztalról, és a hajuknál fogva előrángatott, mesterkélt érveket keresni egy bizonyos értelmezés kedvéért, legyen az asztrológus jó- vagy rosszhiszemű.

13. Ha az ég minősége valamit jelez, hívd segítségül az ártalmas égitesteket is, mint olyanokat, amik másodlagosak.

Elég homályosan megfogalmazott bölcsesség, mondanivalója a 10. aforizmával vethető össze. Itt talán a várhatóan bekövetkező események érdekében vagy még inkább ellenében eszközölhető időválasztásokról van szó.

Szómagyarázatok:
az ég minősége valamit jelez (délószei hé urania dünamisz ti) - Az "ég minősége" (urania dünamisz) alatt az asztrológiai elrendeződésből kiolvasható egyedi időminőség érthető. Más kéziratok ezt a "minőség" szó helyett az "elrendeződés" (diatheszisz) szóval adják vissza, de a mondanivaló ugyanaz. Nem teljesen világos azonban, mit jelent a "valamit jelez" (délószei ti) szókapcsolat. A legvalószínűbb magyarázat talán az, hogy az asztrológus megfigyelheti a bolygók elrendeződését, erőviszonyait, és akkor jobban tudja az időválasztásokat intézni. A gyakorlatban ez az időleges kérdésekből, születésekből vagy kozmikus eseményekből következő időválasztásokra utalhat.
hívd segítségül (khró szünergoisz) - Vö. a 10. aforizma megállapításával.
ártalmas égitesteket (phthartika asztra) - Nem feltétlenül csak a bolygókról van szó: a szóhasználat lehetővé teszi, hogy a kedvezőtlen hatású állócsillagokat is ide soroljuk, amelyek az időválasztásban szintén szerephez juthatnak.
mint olyanokat, amik másodlagosak (étoi toisz deutereioisz) - Ez a szintén kissé homályos frázis is hiányzik néhány kézirat-csoportból, történetesen azokból, amelyek a "minőség" szót alkalmazzák az "elrendeződés" helyett. Szintaktikailag a "másodlagos" (deutereia) szó csupán az "ártalmas égitestek" értelmezője lehet. Valószínűleg a 10. aforizma nyomán keletkezett glosszáról van szó, másodlagosság alatt pedig azt kell érteni, hogy időválasztásban elsősorban a jótevők segítségére tartunk igényt, de nem szabad a kártevőket sem figyelmen kívül hagyni.

14. Jaj, hogy kudarcot vall a művészet tudora, ha a hetedik ház és annak ura rosszul áll!

A különös módon felkiáltó mondatban megfogalmazott bölcsesség az asztrológus tévedésének veszélyeire hívja fel a figyelmet.

Szómagyarázatok:
a művészet tudora (episztémón) - Vö. 1. és 5. aforizma.
hetedik ház (ho ebdomosz toposz) - A "ház-jegy" házrendszernek megfelelően a felkelő jeggyel szembenálló, leszálló jegy, azaz a Deszcendens jegye. Ehhez a házhoz a kérdésekben és az időválasztásokban kötődhet az asztrológus, mint "más személy". A kudarc ennek megfelelően rosszul adott elbírálás, vagy hatástalan, illetve károsan alakuló időválasztás lehet.
rosszul áll (ószi kekakómenoi) - Az aforizma egyszerre beszél egy jegy és egy bolygó károsodásáról, a károsodás módját azonban nem részletezi. A bolygó esetében különféle gyengeségek halmozódásáról, száműzött (exil), bukó (fall) vagy otthontalan (peregrin) állapotról, kártevőktől kapott aspektusokról stb. lehet szó, jegy esetében viszont csak ott álló vagy a jegybe aspektust (főként nehéz aspektust) vető kártevő számíthat kifogásolható minőségnek.

15. Az ország ellenségeinek felkelő jegyei az annak felkelő jegyéhez képest vett hanyatló jegyek, szövetségeseinek felkelő jegyei a sarkalatos jegyek, és az ott lakók felkelő jegyei a követő jegyek. Ugyanez vonatkozik az elbírálásokra is.

Az aforizma a sarok-, követő és hanyatló házak közötti különbséget fogalmazza meg. A követő ház az erőforrásokat, a hanyatló ház a gyenge pontokat mutatja meg.

Szómagyarázatok:
ország (baszileia) - Szó szerint 'királyság'. Ebből egyesek arra következtetnek, hogy ez az aforizma még a hellenisztikus monarchiák időszakából (Kr. e. 4. és 1. század között) ered.
felkelő jegyei (hóroszkoposz) - A szó a felkelő fokot (az aszcendenst) és a felkelő jegyet (az aszcendens jegyét, a "ház-jegy" házrendszerben az 1. házat) egyaránt jelenti.
hanyatló jegyek (apokeklikoton zódion) - A felkelő jegyhez képest ugyan csak a 12. ház jöhet szóba, de egyébként az összes hanyatló ház (3., 6., 9. és 12.).
szövetségeseinek (oikeosz) - Más kéziratokban az "urainak" (küriosz) áll.
sarkalatos jegyek (kentron) - A sarokházak, az 1., 4., 7. és 10. ház.
és az ott lakók felkelő jegyei - Egyes kéziratok ezt a részt kihagyják, fordításuk így alakul: "szövetségeseinek felkelő jegyei a sarkalatos és a követő jegyek".
ott lakók (en auté anasztrephomenón) - Elég homályos jelző, lehet, hogy egyszerűen a segítségére lévő országokról van szó. De az is lehet, hogy ez jelenti valóban a lakókat. Ekkor viszont nem alapítási eseményképletre vagy világi eseményképletre (mundánképletre) kell gondolni, mint az országok esetében, hanem egyszerűen a képlet elforgatására.
követő jegyek (epanaphora) - A 2., 5., 8. és 11. házak.
elbírálásokra (dogma) - Valószínűleg itt arra gondol a megfogalmazó, hogy a dolgot a sarokház jelzi, a segítségére lévő dolgokat az ahhoz képest követő ház, a kárára lévő dolgokat pedig a hanyatló. A más kéziratokban megjelenő változat erre utal: "Ugyanez vonatkozik a többi házra is." Ez a ház (toposz) szót használja, és nyilvánvalóan egy értelmező megjegyzés lehet, amely kiszorította az 'elbírálás' szót.

16. Ha jótevők uralják a nyolcadik házat, olymódon fejtik ki hatásukat, hogy egy derék ember okozza a kárt, ám ha kedvező helyzetben vannak, megszabadítanak ettől.

Szómagyarázatok:
nyolcadik házat (ogdoosz toposz) - A "ház-jegy" házrendszerben a felkelő jegytől számított hetedik jegyet.
kárt (blabé) - Kárt és veszteséget egyaránt jelent. A 8. ház ura tehát minden helyzetben kárt okoz. Ez nyilvánvalóan akkor igaz, ha az adott helyzetben figyelembe kell venni.
kedvező helyzetben vannak (agathünontai) - Szó szerint "örülnek"; bizonyára kedvező esszenciális helyzetre gondol.
megszabadítanak (apallattuszin) - Arra a szöveg nem utal, hogy a kár bekövetkezte után mentesítenek, vagy a kár be sem következik.

17. aforizma az élet, tevénység és jellem elbírálásában tapasztalható tévedésekről:

"Ha idős ember életéről adsz bírálatot, ne ítélj azt megelőzőleg, hogy felmérted volna, hány év adatik számára még az életből."

Achmet kommentárja:
"Ebben a bekezdésben Ptolemaiosz, az asztrológus azt kívánja tudomásunkra hozni, hogy ha elénk kerül valakinek a születési képlete, nem szabad az életéről vagy arról bírálatot adni, hogy milyen ember, csak ha korábban tájékozódtunk arról, ki is a szóban forgó személy. Lehet ugyanis, hogy egy szörnyszülött vagy hasonló születése, és nem ér meg olyan kort, mint amilyet az ember általában. És csak ennek tudatában szabad tevékenységéről és jelleméről is számot adni, mivel mindezek változnak attól függően, milyenek a hatások, és milyenek azok, akik elszenvedik őket."

Az aforizma csupán idős emberről szól, Achmet viszont ezt mindenkire érti. A tévedés elkerülése érdekében tudni kell, kié a szóban forgó nativitás, fel kell mérni az életerejét, és csak ezek tudatában szabad hozzákezdeni a bírálathoz.
Ez a gondolat egyébként már Ptolemaioszt megelőzte, ő ugyanis így ír (Tetrabiblosz, avagy az égitestek hatásai III. 11):
"A megszületést követő események körében vezető szerepet játszik az élet hosszáról szóló tan, mivel a régiek szerint nevetséges különleges előrejelzéseket adni olyannak, aki élettartama szerint sohasem éri meg a prognosztizált eseményeket."

Szómagyarázatok:
adsz bírálatot ... ítélj - A használt szó (apotelein) a következőképpen parafrazeálható: "értékelni az égitestek hatásait".
felmérted volna (an katametrészész) - Vélhetően a hagyományos születés-elbírálásban szokásos első lépésekről van szó, az apheta (hyleg) és alcochoden meghatározásáról, valamint a várható élettartam megállapításáról

18. aforizma a fővilágítók fokperc szerinti együttállásáról és a jótevő hatásáról a felkelő fokon:

"Ha a két fővilágító egyetlen fokpercen áll, és egy jótevő van felkelésben, a szülött minden körülmények között szerencsés lesz anyagi ügyekben. Ugyanígy van akkor, ha szembenállnak egymással a felkelő és a lenyugvó fokon. Ha pedig egy kártevő van a felkelő fokon, akkor fordítva."

Achmet kommentárja:
"Az összes asztrológus elhárítja, hogy olyan dolgokkal foglalkozzon, amelyek esetében a két fővilágító egy fokpercen áll. Ám ha egy jótevő áll a felkelő fokpercen, akkor testi együttállásban lesz a Szerencse Részével, és ügyei kedvezően és jövedelmezően alakulnak majd. Ha viszont a jótevő helyén kártevő áll, akkor a szülött bajba kerül.
Továbbá, ha egy jótevő a hetediken van fokperc szerint akkor, amikor a Nap és a Hold szembenállásban vannak, akkor a Szerencse Része ezzel a jótevővel áll majd együtt, és ez hasznos. Viszont ha helyén kártevő áll, akkor növeli a kárt, és növeli a veszteséget is, hiszen ekkor károsítja a felkelő fokot. Ez a Mester szavainak értelmes kifejtése."

Achmet "értelmes kifejtés" kifejezése valószínűleg a szöveggel kapcsolatos problémákra utal. A görög szövegkiadásból lefordított szöveg valóban nem teljesen világos, és ezt csak bonyolítják a szövegvariánsok.
Az eredeti mondanivalója így foglalható össze:
1. Újholdkor az Aszcendensen lévő jótevő jó hatást, kártevő káros hatást gyakorol a vagyonra. (Ezt Achmet joggal úgy magyarázza, hogy ilyenkor a Szerencserész is az Aszcendensen van, és konjunkcióba kerül ezzel a jó- vagy kártevővel.) Egy szövegvariáns "jótevőkről" beszél, de ez valószínűleg elírás, igen valószínűtlen ugyanis, hogy a Jupiter és Vénusz újholdkor kerüljön együttállásba.
2. Teliholdkor, ha ez felkelő (a Hold az Aszcendensen van) vagy lenyugvó (a Hold a Deszcendensen) hasonló jó hatás következik be. A szöveg nem beszél arról, hol kell lennie a jótevőnek, de vélhetően továbbra is az Aszcendensen. Ám az is igen ritka, hogy a telihold éppen felkelésben vagy lenyugvásban váljon teljessé, ráadásul ezt a szöveg logikája sem igazán engedi meg.
Valószínű, hogy itt valami kiesett a szövegből. Ezt a romlott szöveghagyomány egyébként is megengedi. Van például egy olyan kéziratosztály, amely az utolsó két mondatban a "felkelő fok" (hóroszkoposz) szó esetében elköveti az ún. "saut du męme au męme" hibáját, azaz ugrik egyet, és kihagyja a szöveg nagy részét. Nála az utolsó mondat így alakul: "Ugyanígy, ha szembenállnak egymással a felkelő fokon, akkor fordítva van."
A kérdés tehát valóban tisztázandó, és Achmet eljárása, amely a következőképpen foglalható össze, védhet:
Sem az újhold (napfogyatkozás), sem a telihold (holdfogyatkozás) nem kedvező, ám ilyenkor meg kell figyelni a Szerencse Részét, amely előbbi esetben az Aszcendensre, utóbbi esetben a Deszcendensre esik. Ha ezzel jótevő áll együtt, akkor kedvezőtlen hatást kedvezőre változtatja. (Vélhetően ez még inkább így van újholdkor, hiszen ekkor az Aszcendensen még erősebb hatást fejt ki a jótevő.) Ha viszont kártevő, akkor a már meglévő kárt fokozza, különösen teliholdkor, amikor a kártevő oppozícióval támadja az Aszcendenst.
Az így értelmezett szövegből még három megállapítás következik:
1. A fővilágítóknak sem a konjunkciója, sem az oppozíciója nem kedvező.
2. Jótevők együttállásban gyengítik, kártevők erősítik a kedvezőtlen hatásokat.
3. Fontosabb a Szerencse Részével való kapcsolat, mint az Aszcendensre vetett kedvezőtlen aspektus.

Szómagyarázatok:
szülött (ho gennómenosz) - Valószínűleg ez az aforizma nem feltétlenül korlátozandó a születésekre.

19. aforizma a purgatívumokról, amikor a Hold a Jupiterrel találkozik

"Csökkenti a purgatívum erejét, ha a Hold találkozik a Jupiterrel."

Achmet kommentárja:
"A gyógyszerek hatása a testre nem mindig ugyanolyan, mivel hatását a test erőit meghaladva fejti ki. Ha a természet ereje meghaladja az orvosságét, akkor akadályozza a hatáskifejtésben.
Ennek az aforizmának a következő a jelentése: az illatos növények illatozása megfelel természetes viselkedésüknek, és a gyógyszerben ez természetesen gátolja a betegség kifejlődését. A Jupiter pedig természete szerint jelez növekedést, és a Holddal való együttállásában ez felerősödik, ezzel gátolva a gyógyhatást."

A kissé tekervényes kommentár ellenére is világos az aforizma mondanivalója. A purgatívumok (tisztító gyógyszerek) esetében a "növekedés" nem a kellő gyógyhatás jelzője, tehát ilyenkor a Jupitert jobb elkerülni. Ez a megállapítás rávilágít a Hold fontosságára az orvosi asztrológiában, de átvitten az asztrológia többi ágazatában is. Emellett a Jupitert a növekedéssel hozza kapcsolatba, amely hatást a Hold tud bekapcsolni.

Szómagyarázatok:
purgatívum (katharszion, ti. pharmakon) - A hippokratészi orvoslásnak megfelelő tisztítószerek (hánytatók, hashajtók stb.).

20. aforizma a műtétről, amikor a Hold az adott testrész jegyében jár

"Ne végezz műtétet azon a testrészen, mely ahhoz a jegyhez tartozik, ahol a Hold tartózkodik.

Achmet kommentárja:
"Teljes mértékben egyetértenek a régiek abban, hogy a Hold megnöveli a nedvességet abban a testrészben, amely a tartózkodási jegyéhez kötődik. A műtét pedig annak a tagnak a megsebzése, és ha a sérülés vértöbblettel jár, még jobban károsítja."

A Hold tehát egy adott testrészhez tartozó jegyben járva ott vérbőséget okoz, ezért kell kerülni a műtétek alkalmával ezt a konstellációt.

Szómagyarázatok:
ne végezz műtétet (mé apszé dia szidéru) - Szó szerint: ne érints vassal. Egyaránt vonatkozik a kisebb és nagyobb műtéti beavatkozásokra, így a csonkolásokra is.
tartozik (kürieuei) - Szó szerint: uralmat gyakorol. A jegyek és testrészek kapcsolatára vonatkozik, a Koshoz tartozó fejtől a Halakhoz kapcsolódó lábfejekig.

21. aforizma a purgatívumok beadásáról vizes jegy idején, és amikor a felkelő jegy ura a horizont alatt van és viszont

"Amikor a Hold a Skorpióban vagy a Halakban tartózkodik, és a felkelő jegy ura egy a horizont alatt tartózkodó bolygóhoz kapcsolódik, alkalmas az idő purgatívum szedésére. Ha viszont egy horizont feletti bolygóval kapcsolódik össze, az illető a purgatívumot kihányja beszedése után."

Achmet kommentárja:
"A nedves, azaz a vizes triplicitás teljes mértékben segít az oldódó gyógyszer beszedésében, mivel amikor az orvosság a testbe hatol, a tagjaiban található nedvesség nem áll ellen a gyógyhatásnak. Amikor pedig a beszedés időpontjában a felkelő jegy ura egy horizont alatti bolygóval kerül együttállásba, a gyógyszert lefelé mozgatja, így hatása kedvező lesz. Viszont ha a felkelő jegy ura egy horizont felett elhelyezkedő bolygóhoz kapcsolódik, felfelé mozgatja a gyógyszert; így pedig a beteg kihányja, ezáltal a gyógyhatás nem érvényesül eléggé."

A harmadik, utolsó orvosi asztrológiai aforizmában a szerző a Hold és az Aszcendens urának helyzetét egyaránt vizsgálja. A Hold, mint az események ura, a gyógyszer oldékonyságában, így hatásosságában játszik szerepet, míg az Aszcendens urának a horizonthoz viszonyított elhelyezkedése szavatolja, hogy a gyógyszer megmaradjon a testben. Vélhetően egy bolygóval való összekapcsolódás azért is szükséges, mert ez adja meg az erőt az Aszcendens ura által jelképezett paciensnek, hogy a gyógyszert szervezete megtartsa vagy kivesse magából.

Szómagyarázatok:
Skorpióban - Több kéziratban helyette a Rák jegy szerepel, egy kéziratcsoport pedig mindhárom vizes jegyet szerepelteti. Ennek ellenére valószínű, hogy a Rák jegye kevésbé kedvező, mivel mozgató (kardinális) jegyként túlságosan felgyorsítja az eseményeket. Hatékonysági sorrendben tehát csak végső esetben jön számításba, és sokkal kedvezőbb a lassú lefutású Skorpió, vagy a köztes Halak.
kapcsolódik (szünaptontosz) - A latin fordító a szöveget kifejtve együttállásról vagy kedvező aspektusról beszél. A szöveg logikája ezt megengedi, hiszen ha csupán a konjunkció lenne megengedett, akkor nem kellene hangsúlyozni, hogy a kapcsolódó bolygó áll a horizont alatt.
horizont feletti bolygóval (aszteri hüper gén onti) - A latin fordításban kifejezetten a zeniten tartózkodó bolygóról esik szó. Ezzel szűkíti az eredeti szöveg értelmét, talán tapasztalatból táplálkozva. Ilyen értelmezés mentén a horizont feletti helyzet valószínűleg csupán a gyógyszer kihányásának esélyét növeli, míg a kulmináció egészen biztossá teszi. A Gyümölcs szövege viszont nem tartalmaz eredetileg ilyen finom megkülönböztetést.

22. aforizma a szilárd jegyek elkerüléséről olyan ügyekben, amelyekben változást akarunk

"Ne vegyél fel és ne is készíttess ruházatot akkor, amikor a Hold az Oroszlán jegyében van. Még kedvezőtlenebb akkor, ha támadott."

Achmet kommentárja:
"A készíttetés alatt szabás-varrást ért, a felvétel alatt pedig használatszerű viseletet.
A szilárd jegyeket valóban el kell kerülni minden olyan ügyben, amelyben változásra számítunk, és főként az Oroszlán jegyét, mivel ez is szilárd, és az alávetettek, így a használt dolgok felett győzelmet jelez. Ez a hatalom pedig kedvezőtlen felettük."

Noha az aforizma arról szól, hogy a változást igénylő dolgok esetében nem célszerű szilárd jegyek kiválasztása - és vélhetően ezzel azt is sugallja, hogy amint a 21. aforizmában is olvashattuk, stabilitást megkívánó műveletek esetében a mozgató jegyek elkerülendők -, a példát csupán a ruházatra korlátozza. Az Oroszlán jegyét vélhetően a jegy tüzessége miatt emeli ki, amely mintegy felemészti a használat tárgyát, legköznapibb szinten a ruházatot. Ez analogikusan nemcsak tárgyakra alkalmazható.
Egy kéziratosztály az aforizmát magyarázva, részben Achmet kommentárját felhasználva, a következőket fűzi a Gyümölcs szövegéhez: "A szilárd jegyben, kiváltképpen az Oroszlánban való tartózkodás, ha kártevők is aspektust vetnek, kedvezőtlen helyzet, de az is, ha a Hold szembenáll a Nappal. Ezek ugyanis betegség, fájdalom és bánat útján emésztik fel egymás erőit. Mindezek miatt pedig akkor kell ruhát felvenni, amikor a Hold mozgató jegyben áll."
Ez utóbbi kiegészítés megerősíti, hogy a tüzesség is a használati tárgy élettartamának csökkentő tényezője. Evidens, hogy mindezekhez a szélsőséges természetű kártevők is hozzájárulhatnak.

Szómagyarázatok:
vegyél fel ... készíttess (khró ... kopszész) - Minthogy köznapi időválasztásról van szó, a ruha megrendelésénél (megvásárlásánál), illetve első felvételekor kell a megadott időpontot kerülni.

23. aforizma a bolygók jelentéséről, amelyek a különböző házakban különféle kapcsolatban állnak a Holddal

"A Hold elhelyezkedése a bolygókhoz viszonyítva aktivizálja a szülöttet, és ha történetesen ezek a bolygók méltóságban vannak, sikeressé teszi a törekvést, de ha gyengék, hiábavalóvá."

Achmet kommentárja:
"A Hold elhelyezkedése kétfélét jelent: egyrészt az aspektusait, másrészt pedig a házbéli és a Naphoz viszonyított pozícióját. Amiről a szerző itt beszél, az az aspektális elhelyezkedés, amelyek a sarokházakból jönnek létre harmad-, negyed- és hatodfény, valamint szembenállás révén.
Arról is beszél, hogy a bolygók befolyást közvetítenek a Hold felé sajátlagos természetük szerint, a Hold ugyanis az érzékelő lélekrészt jelzi bennünk, valamint a dolgok formáját és a velük való történéseket. Így hát a Jupiterrel aspektusban igazságosságot, a Marssal akaratot, a Szaturnusszal türelmességet, a Vénusszal vidámságot, a Merkúrral pedig intellektust jelez. Ezek a bolygók mind saját természetüket juttatják érvényre aszerint, hogy milyen esszenciális méltóságban vannak, növekednek-e fokszám és nagyság szerint, valamint saját hayzukban találhatók-e. Ennek megfelelően nyilvánul meg hatásuk: azaz ha sarok- vagy követő házban vannak, megnyilvánul, ha viszont a Naphoz képest felkelő helyzetűek vagy hanyatló házban vannak, nem. Tehát a saját örvendetes állapota hasznára van a bolygónak, és ereje így a Holdhoz kapcsolódik, és a méltóságuk, megnyilvánulási képességük és természetük az, amely mindezen jelzést összehozza. A mondottak alapján összesen nyolcféle lehetőség van: megnyilvánulóan erős jó- és rossztevő, rejtetten erős jó- és rossztevő, megnyilvánulóan gyenge jó- és rossztevő, valamint rejtetten gyenge jó- és rossztevő.
A bolygók négyfélék lehetnek: vagy erősek, vagy gyengék, illetve vagy szerencsés vagy szerencsétlen helyzetben lévők. A bolygók erőssége pedig háromféle lehet, többszörös, teljes és nem teljes. Többszörös az erősségük, ha több méltóságukban tartózkodnak; teljes, ha a kedvenc uralmi jegyükben - mint például a Szaturnusz a Vízöntőben -, és nem teljes, ha a másik uralmi jegyükben. További méltóság a Nap sugaraiból való kikerülés, a horizont feletti helyzet, a gyorsuló mozgás, a hátrálásból előrehaladásba váltás, támadottság nélküli előremozgás sarok- vagy követőházban, a felső bolygók felkelő helyzete a Naphoz képest, illetve keleti elhelyezkedése - az alsó bolygóknál fordítva -, és a férfias bolygók férfias jegyekben tartózkodása, és viszont."

A szerzőnek a Holdra és a vele kapcsolatban álló bolygókra vonatkozó megállapítása a kommentátor számára kiindulópontul szolgált, hogy részletesen szóljon a bolygók esszenciális és akcidenciális méltóságairól, valamint arról, hogy a kettő kombinációja hogyan fejti ki hatását. Ez a terjedelmes kommentár a szöveg alaposabb vizsgálatát igényli a szómagyarázatokat követően.

Szómagyarázatok:
elhelyezkedése (szüszkhématiszmosz) - A bolygókhoz viszonyított helyzetről van szó, konkrét megnevezés nélkül. A latin fordító az elhelyezkedést aspektusnak vagy együttállásnak értelmezi, Achmet számára ugyan az 'elhelyezkedés' kifejezés csupán az egyik értelemben jelent aspektust, mivel maga a szöveg specifikálja ezt bolygókra, a két értelmezés azonosnak tekinthető, tehát aspektusról vagy együttállásról lehet szó.
aktivizálja (poiei eukinéton) - Egy adott tulajdonság vagy életterület fókusz alá helyezése. A latin fordítás ezt ki is fejti: "aktivizálja a szülöttet, avagy felélénkíti azon a terület, amelyet [az adott bolygó] jelez."

Kommentár:
A bolygók hatását a Hold aktivizálja a szülöttben, mivel ez jelzi az érző lélekrészt, illetve ez hozza mozgásba a dolgokat. Hogy a bolygók milyen módon hatnak, azt természetük, esszenciális és akcidentális méltóságaik mutatják meg. Vélhetően ide lehetne sorolni a Holddal alkotott aspektus típusát is, erről azonban a kommentár nem beszél.
Természet alatt a bolygók saját jelentéstartalmát kell érteni, amelyre Achmet példákat is hoz. Feltűnő, hogy a bolygók közül hiányzik a Nap, ez viszont azzal magyarázható, hogy a Hold bolygókkal alkotott aspektusai és a Naphoz viszonyított helyzete az 'elhelyezkedés' két különféle típusához tartozik. A Hold-Nap kapcsolat egyébként is kiemelt fontosságú jelenség a születéseknél.
Esszenciális méltóság alatt nem a különféle méltóságtípusokat - jegy, egzaltáció, triplicitás, terminus és arculat szerint - sorolja fel, hanem az erősség speciális típusait. Valószínű, hogy a többszörös méltóság azokra az esetekre is vonatkozik, amikor egy bolygó a két legkisebb méltóságában, saját terminusában és arculatában található, mivel a nagyobb méltóságok szerinti egybeesés több bolygónál nem lehetséges - például a Merkúron kívül egyetlen bolygó sem tud egyszerre két legnagyobb méltóságában tartózkodni. Érdekes továbbá, hogy megkülönbözteti a teljes és nem teljes uralmat aszerint, hogy a bolygó kedvenc uralmi jegyében van-e. Esszenciális gyengeségekről - száműzetés, esés, peregrináció - nem esik szó.
A "megnyilvánulás" címszó alatt felsorolt akcidenciális méltóságok számosak. Ilyennek számít a kedvező házhelyzet, a Naphoz viszonyított kedvező elhelyezkedés, a megfelelő mozgás, a horizonthoz és a meridiánhoz viszonyított megfelelő elhelyezkedés, valamint a harmonikus jegyben való tartózkodás. Kedvező házhelyzet alatt a sarok- vagy követőházas jelleg értendő. A Nappal való kedvező kapcsolat egyrészt a Naptól, illetve sugaraitól való mentességet jelenti, másrészt pedig a felső bolygóknál orientális, az alsó bolygóknál az okcidentális pozíciót. Megfelelő mozgás alatt a gyorsuló direkt mozgás, a fokszám és nagyság szerinti növekedés értendő. Közösen tárgyalható a horizontális elhelyezkedés és a harmonikus jegyhelyzet: önmagában az adott szekciónak (éjjeli vagy nappali) megfelelő horizont alatti vagy feletti helyzet a sajátfényűség kedvező esete, nemileg megfelelő (férfias vagy nőies) jegyhelyzettel való kombinálódása pedig a hayz méltósága. Végezetül a méltóság-katalógus megemlíti, a képlet meridiánnal elválasztott keleti és nyugati része között is különbség van, ami az alsó és felső bolygók akcidentális méltóságai közé számít.                                              Az "aktív életterület" megállapításánál a bolygó természetét, valamint esszenciális és akcidentális méltósági állapotát kell kombinálni. Ebből nyolcat sorol fel:
1. Esszenciálisan és akcidentálisan erős jótevő. Ez a pozitív hatását a lehető legjobban érvényre juttatja.
2. Esszenciálisan és akcidentálisan erős kártevő. Korlátozott jó hatását maradéktalanul érvényesíti.
3. Esszenciálisan erős, akcidentálisan gyenge jótevő. A jó hatás nem lesz érzékelhető.
4. Esszenciálisan erős, akcidentálisan gyenge kártevő. Ugyan nem tökéletesen jó lenne a hatása, de ez sem nyilvánul meg igazán.
5. Esszenciálisan gyenge, akcidentálisan erős jótevő. Beteljesíti az általa jelzett kárt, de jótevőként ez nem annyira vészes.
6. Esszenciálisan gyenge, akcidentálisan erős kártevő. A lehető legrosszabb verzió: az agresszív kártevő maradéktalanul érvényre juttatja erejét.
7. Esszenciálisan és akcidentálisan gyenge jótevő. Kevés, alig érezhető kár.
8. Esszenciálisan és akcidentálisan gyenge kártevő. Ugyan kedvezőtlenebb, de ez sem érvényesül igazán.                                                

24. aforizma - a születés és visszatérés sarkaiban bekövetkező Nap- és Holdfogyatkozások kedvezőtlen hatásairól

"A fővilágítóknak a születési vagy éves visszatérési képlet sarokházaiban bekövetkező fogyatkozása ártalmas hatású, és hogy ez mennyi évig tart, a felkelő fok és a fogyatkozás fokának távolságából számolható ki. Ahogyan pedig a Napfogyatkozás órái évekként számolandók, úgy a Holdfogyatkozásban egy óra egy hónapot jelez."

Abu-Dzsaafar Ahmad ibn Júszuf ibn Ibráhím ad-Daja al-Miszri kommentárja:
"A mondanivaló az, hogy amikor Nap- vagy Holdfogyatkozás következik be egy születési vagy éves visszatérési képlet sarokházaiban, akkor az adott személyt a fogyatkozás jegyével kapcsolatos kár éri. Például ha a sarokház a hivatás háza, akkor a hivatással kapcsolatos, ha pedig az élet háza, akkor az egészségét sújtó kár éri; és így tovább minden sarokház esetében, annyi különbséggel, hogy a visszatérések sarokházai kevésbé számítanak a születés sarokházainál.
Az idővel kapcsolatban az a legfontosabb, hogy megfigyeljük, hány óráig tart a fogyatkozás. Ha Napfogyatkozás van, akkor ahány óra, annyi évet kell venni, arányosan figyelembe véve az órák törtrészeit is. Ezután összeszámoljuk, hogy hány egész és hány töredék évet jelez, és az időt aszerint arányosítjuk, amennyi távolság a felkelő fok és a fogyatkozás foka között van 180 fokhoz képest.
Vegyük például a következőt: Holdfogyatkozás következik be a Bak elején, a születési képlet tizedik házában, és a fogyatkozás három órán keresztül tart. Ennek megfelelően tudjuk, hogy a szülött hivatását fogja károsítani három hónapon keresztül, ami 90 napnak felel meg. Ezután megvizsgáljuk a Kos elején található felkelő fok és a fogyatkozás fokának távolságát, amely a 180 foknak fele. Ennek megfelelően arányosítjuk a 90 napot, amely így 45 napot ad.
Hasonlóképpen járunk el a Napfogyatkozás esetében is."

Az aforizma meglehetősen homályos formában a nativitások és a revolúciók sarokházaiban bekövetkező fogyatkozások káros hatásait, és ezek időtartamát határozza meg.

Szómagyarázatok:
éves visszatérési képlet (enallagé tón etón) - Ismertebb nevén szoláris revolúció. A szöveg lunáris revolúciókra nem utal.
felkelő fok (hóroszkoposz) - Az Aszcendens ekliptikai hosszúsága.
a fogyatkozás fokának (toposz tész ekleipszeósz) - Napfogyatkozás esetében a Nap, Holdfogyatkozás esetében a Hold ekliptikai hosszúsága.
évekként - A szöveg az 'idő' (khronosz) kifejezést használja, amelynek csak egyik mellékjelentése az 'év'. Összehasonlítva azonban a Holdfogyatkozásra alkalmazott 'hónap' (mén) szóval, nyilvánvaló, hogy az 'év' mellékjelentés a helyes értelem.

Az aforizma és magyarázata rendkívül sok problematikus pontot vet fel. Teljesen világos, hogy a Napfogyatkozás esetében az órák éveknek, a Holdfogyatkozás esetében hónapoknak felelnek meg. Nem egyértelmű azonban, hogy milyen módon vesszük figyelembe az Aszcendens és az eklipszis legfeljebb 180 foknak adódó távolságát.
Ahmad eljárása a következő:
1. A fogyatkozás idejét átszámolja a megfelelő időkulccsal. A példájában szereplő 3 órás Holdfogyatkozás eszerint 3 hónapnak felel meg.
2. Meghatározza, hogy az Aszcendens-eklipszis távolság hogyan aránylik a maximális 180 fokhoz. Nála az ív 90 fokos, így az arány 1:2.
3. Ezt az arányt alkalmazza a fogyatkozás időkulccsal átszámolt idejére. Ez az általa adott példában a három hónap felét, másfél hónapot eredményez.
Az Ahmad által adott szabály aránypárban kifejezve:
hatóidő : fogyatkozási idő időkulccsal = Aszcendens-eklipszis távolság : 180 fok
Úgy tűnik, az Ahmad által adott magyarázat értelmesen egészíti ki az aforizma eredeti szövegének hiányosságait.
Noha a számítás módja tisztázható, további kérdések merülnek fel az értelmezést illetőleg. Egyrészt, elég ritkán történik meg, hogy akár egy születés, akár egy revolúció éppen egy fogyatkozásra essen. Másfelől nem világos, hogyan kell érteni a fogyatkozás időtartama kifejezést. Harmadsorban mit jelent az, hogy a revolúciók sarokházai kevésbé számítanak, illetve csak a szoláris revolúciók vehetők-e figyelembe.
1. Elméletileg egy évben két-két Nap- és Holdfogyatkozásra van lehetőség. Mivel elég ritka alkalom, hogy egy születés vagy egy szoláris revolúció éppen fogyatkozás idejére essék, az aforizma érvényességi köre meglehetősen szűk. Amennyiben viszont fogyatkozás alatt nem az aktuális, hanem a legutóbbi eklipszist értjük, akkor már bármely helyzetre alkalmazható. Valószínű, hogy itt erről van szó. Ebben az esetben tehát mind a születéseknél, mind a szoláris revolúcióknál figyelembe kell venni a legutóbbi Nap- vagy Holdfogyatkozás helyét, és amennyiben sarokházba esik, úgy meghatározni, hol jelentkezik a káros hatás és mennyi ideig.
2. Ha a fogyatkozás időtartama alatt az elsötétedés időtartamát értjük, úgy a Holdfogyatkozás esetében ez órákban, Napfogyatkozás esetében azonban csak percekben mérhető. Utóbbinál ráadásul elsötétedés csak teljes Napfogyatkozáskor következik be. Mindezek miatt igen valószínű, hogy fogyatkozási időtartam alatt Napfogyatkozás esetén az égitestek korongjának érinkezései közötti, Holdfogyatkozás esetében pedig a Föld árnyékának a Hold felszínén való megjelenése és eltűnése közötti időintervallum értendő.
3. Mivel a revolúciós képlet a nativitással összevetésben használatos segédképlet, amelyben saját házbeosztása másodlagos a születési képlet házbeosztásához képest, lehetséges, hogy az a kitétel, miszerint a revolúciós képlet sarokházai kevésbé számítanak, úgy értendő, hogy nem a revolúciós házbeosztást kell figyelembe venni, hanem a nativitásét. Ha ez így van, akkor teljességgel fölösleges az eklipszis-hatások számbavételéhez teljes revolúciós képlet felállítása, elegendő csupán a Nap-visszatérések dátumának és időpontjának ismerete, és amennyiben a megelőző eklipszis a nativitás sarokházába kerül, figyelembe kell venni. Persze lehetséges az is, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat az eseteket sem, amikor csak a revolúció házbeosztása szerint sarokházas helyzetű egy eklipszis: ez esetben viszont a káros hatás nyilvánvalóan gyengébb.
A kérdés nem dönthető el egyértelműen a szöveg alapján. Biztosan csak annyi mondható, hogy a revolúciókban megjelenő eklipszisek nem annyira erősek, mint a nativitás idején érvényesek.
Logikailag a lunáris revolúciókat is figyelembe kellene venni, még kisebb érvényességgel, mint a Nap-visszatéréseket, ám mivel mind az eredeti szöveg, mind a kommentár szó szerint az évek visszatéréséről szól, ezt a lehetőséget ki kell zárnunk.

25. aforizma - A szignifikátorok direkciói

"Ha a jelölő az ég közepén található, irányítsd annak egyenes felkelése szerint, ha viszont a felkelő fokon található, a földrajzi szélesség szerint."

Ahmad kommentárja:
"A szöveg mondanivalója a következő: ha a szignifikátor az MC fokán található, akkor a jegyek sorrendjében kell dirigálni az MC rektaszcenziója szerint, ha viszont az Aszcendens fokán, akkor ugyan szintén a jegyek sorrendjében, ám a földrajzi szélesség alatt. Ha pedig a szignifikátor a kettő között tartózkodik, akkor mindkét számítást el kell végezni, és a fokszám szerint arányosítani kell.
A részek, azaz a Szerencse Részének és a többinek a direkcióit a bolygók mozgásával ellentétes irányban kell felvenni. Ennek oka az, hogy a haladásuk olyan, mint az állócsillagokat mozgató kör mozgása, és mivel a rész fokszáma az égbolt fokszámától függ, és ahhoz képest mozog, az egész mozgás pedig ellentétes a jegyekével."

Az aforizma a primer direkciók alapszabályát, a sarkmagasság szerinti irányítást fogalmazza meg. A latin fordítás Ahmad szövegének nagy részét beemeli a fordításba, megállapítva, hogy a szemközti pontokat, az IC-t és Deszcendenst ugyanígy kell kezelni.

Szómagyarázatok:
jelölő (epikratétór) - A dirigált szignifikátor, szó szerint "akinek uralma van a dolog felett".
ég közepén (meszuranéma) - Ismertebb nevén Medium Coeli (MC).
irányítsd (poiészon ton peripaton) - A "körüljárás" (peripatosz) a direkció eredeti elnevezése.
egyenes felkelése szerint (dia tón anaphorón tész orthész szphairasz) - A sarkmagasságot (anaphora) az egyenlítői rektaszcenzióhoz (orthé szphaira) képest kell venni.
földrajzi szélesség szerint (dia tón anaphorón tu klimatosz) - A sarkmagasság itt a földrajzi szélességgel egyezik meg.

Az aforizma a direkciók ma is általános alapszabályát fogalmazza meg, miszerint direkció csak az egyenlítőn végezhető (tehát rektaszcenzióban számolva), mégpedig a szignifikátor sarkmagassága alatt. A sarkmagasság az MC-n nulla, az Aszcendensen viszont a legnagyobb, megegyezik a földrajzi szélességgel. A köztes helyek sarkmagasságának kiszámolásához Ahmad kommentárja egy pontatlan interpolációs módszert ajánl, ennél pontosabb kiszámítási módszer is rendelkezésre áll, ám ez matematikailag bonyolultabb.
Ahmad kiegészítése az a megjegyzés is, miszerint a bolygókat a jegyek sorrendjében, azaz direkt irányban, míg a Görög Részeket a jegyek sorrendjével ellentétes, konverz irányban kell dirigálni. Némileg homályos azonban a sorrend megkülönböztetése.
Az ellentmondás a következőképpen oldható fel: amennyiben az asztrológiai felfogásnak megfelelően a Földet mozdulatlannak fogjuk fel, úgy az egész égbolt, beleértve a jegyeket, az állócsillagokat és a bolygókat, az óramutató járásának megfelelőn forog. (Csillagászati magyarázata természetesen a Föld forgása.) Ez az elsődleges mozgás, platonikus terminussal élve az Azonos köre. A bolygók, illetve az állócsillagok (asztronómiailag előbbiek a keringésük, utóbbiak a precesszió miatt) azonban rendelkeznek egy sajátmozgással is, amely pontosan ellentétes az Azonos körének (a jegyek szférájának) mozgásával. Ez platóni elnevezés szerint a Más köre. Természetesen az elsődleges mozgással ellentétes sajátmozgás sokkal kisebb sebességű. Jegyek szempontjából nézve az elsődleges mozgás konverz, a sajátmozgás direkt irányú. Ahmad magyarázata ezért valószínűleg úgy értendő, hogy a sajátmozgással rendelkező bolygók direkt irányban dirigálódnak, az Aszcendenshez kötött részek viszont az Azonos köre szerint, tehát konverz irányban.
Megválaszolatlanul marad a kérdés, hogy az MC- és Aszcendens-direkciók milyen irányban végzendők. Logikailag valószínű, hogy - mivel azok sem vonhatók a Más köréhez - itt szintén a konverz irány a követendő.

26. aforizma - Személy rejtőzködése vagy ügylet elleplezése

"Teljesen elleplezhető egy ügylet, ha az azt jelölő bolygó a Nap közelében tartózkodik, vagy a Föld alatt található, illetve olyan helyen, amelyet nem ural; viszont az ügylet feltűnő lesz, ha hanyatlása felől felmagasztalódása irányába tart, és saját sarkában van."

Ahmad kommentárja:
"Ennek az aforizmának a téves értelmezése miatt sokan pórul jártak, pedig amit tudomásunkra akar hozni, nem más, mint hogy ember és ügylet is lehet az, akit vagy amit el akarunk rejteni. Például olyan esetben, amikor egy fejedelem vagy másvalaki kerestet egy illetőt, és az elrejtőzik; ügylet pedig mondjuk akkor, ha valaki egy olyan titkot elárulja másnak, amelyet bizalmasan óhajt kezelni, és nem akar napvilágra hozni.
Ezen esetekben különbözőképpen kell eljárni. Amikor ugyanis ügyletről van szó, hasznosabb, ha a szignifikátor közelít a Naphoz, és a dolgok végének házában tartózkodik. Személy esetében ez az állás nem célszerű, mivel ekkor a rejtőzködő mintegy kalodában végzi az életét. Ezért aztán hasznosabb, ha amikor megbúvó emberről van szó, a szignifikátor már túljusson az együttálláson, de még ne lépjen ki a sugaraiból.
Ha viszont a szignifikátor a hanyatlása felől felmagasztalódása felé tart, erőre kap és kitartást nyer el, így az ügylet dicséretes véget ér. (Szignifikátor kifejezés alatt itt az elrejteni kívánt dolog jelölőjét kell érteni.)"

Szómagyarázatok:
a Nap közelében tartózkodik (szünodeuei tó hélió) - Sem az aforizma, sem Ahmad kommentárja nem határozza meg, milyen távolságon belül számít a közelség.
vagy ... illetve (é ... é) - Az egyes lehetőségek nem zárják ki egymást.
a Föld alatt (hüpo gén) - Tágabb értelemben a horizont alatt, szűkebb értelemben az IC-n (4. házban).
olyan helyen, amelyet nem ural (en topó anoikeió) - Az "anoikeiosz" jelző az "oikeiosz" ellentéte, amely az 'ház' (oikosz) kifejezésből származik. Ennek megfelelően azokra a jegyekre biztosan utal, amelyeket a bolygó nem ural.
hanyatlása felől felmagasztalódása irányába (apo tapeinómatosz epi to hüpszóma) - A bolygó olyan jegyben tartózkodik, amelyet megelőz egzaltációs jegye, következésképpen maga mögött hagyta kázusának jegyét.
saját sarkában (en kentró oikeió) - Egy bolygó akkor áll saját sarkában, ha uralmi jegyében vagy olyan jegyekben található, amelyek kvadrátban vagy oppozicióban vannak uralmi jegyével. Másképpen fogalmazva: saját sarkában található egy bolygó, ha uralmi jegyének megfelelő dinamikájú jegyben tartózkodik.

A fenti aforizma - mint ahogyan azt Ahmad magyarázata is sugallja - főként elekciók esetében szolgál lényeges információkkal, de más ágazatokban is érdemes a fentebb említett helyzetekre figyelni. Ugyan az aforizma csak ügyletekről beszél, Ahmad kiterjeszti személyekre is, némi megkülönböztetéssel.
A rejtőzködés esetei:
1. Naphoz közeli helyzet. Amikor egy bolygó a Naphoz közel tartózkodik, nem figyelhető meg. Ezt a "Nap sugarai alatt" helyzetet az asztrológusok úgy értékelték, hogy az a dolog vagy személy, amelyet vagy akit a bolygó jelöl, se nem látszik, se nem lát. Ez ideális helyzet a rejtőzködésre, illetve elleplezésre.
Természetesen minőségi különbség van a között, hogy a bolygó egyre közelebb kerül a Naphoz (egyre kevésbé látszik), vagy egyre távolabb kerül tőle (egyre jobban látszik). Ahmad rejtőzködő személyek esetében nem ajánlja a közeledést, mivel ekkor - véleménye szerint - könnyen végzetes lehet. Látható, hogy Ahmad szerint nem célszerű túlságosan bebiztosítani egy személy rejtőzködését, mert lehet, hogy ez az önkéntes száműzetés életfogytig szól. Dolgok esetében viszont a biztonság kedvéért inkább a közeledést javasolja. Ezek a tanácsok természetesen elekciókra vonatkoznak.
2. Föld alatti helyzet. Ahmad a "Föld alatt" kitételt szűkebb értelemben magyarázza, és a 4. házra vonatkoztatja ("a dolgok végének háza"). Ez a ház a nadírhoz (IC) kapcsolódik, a lehető legmélyebben van. Személyek esetében azért is célszerű kerülni, mert mint a dolgok vége, egyfajta élve eltemettetést jelez.
3. Uralom nélküli helyzet. Ahmad ezt a helyzetet nem tárgyalja, az aforizma szövegezése pedig nem egyértelmű. A bizonytalanság a latin fordítónak is feltűnt, ő ugyanis a szöveget kibontva uralmi és egzaltációs helyzetről beszél. Valószínűbb azonban, hogy nemcsak a nagyobb, hanem a kisebb méltóságok sem választandók egy ilyen helyzetben, tehát az "uralom nélküli helyzet" ideálisan a peregrinitás. Ez a feltétel persze akkor választandó, ha nem akarjuk, hogy a személy